A mi utcánk oly mesés, minden hétvégén egy csőtörés.
Mivel nagy tisztelője és adózója vagyok a miskolci vízműnek minden kutyasétáltatáskor leellenőrzöm a körzetünket. Egyszerű magánszorgalom. A múlt héten vettem észre, hogy a Derkovits utcában a már szokott helyen egy újabb nedvesedés alakult ki. Miután másnapra se száradt ki, sőt egyre jobban szivárgott bejelentettem az ügyeletre. A számuk nélkül egy lépést se teszek. Talán húsz perc se telt már is jöttek kordonozni, kihúzták a szalagokat a tetthely körül. S meg is dicsértek a szemfülességemért.
Hozzátették, itt még a régi eternit csövek vannak, amelyeknél egyre sűrűbb a csőtörés. Elértek. Ehhez tettem hozzá, hogy az alsó Gyöngyvirág utcában két nagy építkezés is zajlik, gyakran járnak erre a nagy tengelynyomású darus és egyéb teherautók, nem is csoda, ha egymást érik a csőtörések. Ha rajtam múlna korlátoznám errefelé az ilyen böhöm nagy járművek forgalmát vagy jelezném, az út melyik oldalát terheljék ha már muszáj ide jönniük. Óriási kiadást jelent ez a cégnek tehát érdemes valamilyen értelmes megoldást keresni a probléma megszüntetésére.
Aztán ma szombaton délelőtt nekiástak kivájni, felderíteni a törött szakaszt, aminek a következményeként most este félhatkor mindenhová becsengettek, vegyünk vizet, mert elzárják a főcsapot. Most már csak szurkolunk, hogy mikor lesz ismét hákettőo a csapból.
Egyébként minden tiszteletem a vízes hibaelhárítóké. Figyeltem már korán reggel katonás rendben felsorakoztak, s mint egy hadműveletben, megállás nélkül dolgoztak. Itt nincs szombat vasárnap, vírushelyzet, ha menni kell mennek a helyszínre, mert senki nem szereti a ha mamája nevét emlegetik. Meg ugye azt is tudni kell, hogy ezek a régi vezetékek miatt több millió forint értékű drága ívóviz szívárog el a földben, amely komoly veszteséget jelent.Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen gyorsasággal és tempóban szünt
