Tény, hogy a szabaddemokraták választási fogása volt a sorkatonai szolgálat eltörlése. Nekik köszönhető, hogy a mai fiataloknak már nem muszáj angyalbőrben eltölteni fiatalságuk legértékesebb éveit. Hogy jó vagy rossz volt e a döntés, azt mindenki a saját szemszögéből ítéli meg. Magam is azt mondom, hogy nem volt valami örömteljes télen nyáron hat óra előtt a szabadban tornázni, kúszni mászni és egy körletben, egy teremnyi szobában még másik 16 harcos hortyogását hallgatni. Viszont örömteli leszerelés előtt száz nappal a centimétereket vagdosni. Nem kellemes a laktanya folyósóján fókázni- aki nem tudná, a padlócsempéket törölgetni – viszont jó érzés volt hallani , amikor becsapódott mögöttünk a laktanya kapuja, s 48 órás eltávozásra mehettünk.
Unokám gyúrni jár az edzőterembe azért a muszklikért amit ott a laktanyában csak úgy ránkerőltettek. Ennek ellenére nyugodtabb vagyok, hogy ő már nincs kiszolgáltatva egy stréber tiszthelyettes örültségeinek. S nem kell olyan hadigyakorlatokon résztvennie, amelyeken előre meghatározzák az élő vesztesség százalékszámát. Hiszen annak idején mindannyian megcsodáltuk a Varsói szerződés több országra kiterjedt összevont gyakorlatait, de arról egy szó se eshetett, hogy a Vlutavan például százával estek el a fiatalok.
Lehet, hogy nyílvánosan nem beszélünk róla, de a nagypolitika és a kormányzat magasabb régióiban visszatérő téma, hogyan lehetne szakszerűen, biztonságosan, minél kevesebb , s kisebb presztizsveszteséggel bővíteni a honvédelmi erők létszámát. Nem kell mindjárt háborúra, belső konfliktusokra gondolni. Egyszerűen arról van szó, hogy egy pandémiás, árvizi helyzetben vagy bármilyen természeti katasztrófa bekövetkezésekor kevés a meglévő hadrafogható honvédség, rendőrség és egyébb egyenruhások létszáma. Ilyenkor azt is elmondják, hogy a néphadsereg mint egy nagy olvasztótégely bizonyos szociális feladatokat is ellátott.Ne kerteljünk, mondjuk ki, hogy bizonyos társadalmi rétegek ott találkoztak először a fogkefével, a kötelező napi tusolással és sokezren a seregben tanultak, s szakmát szereztek. Megismerkedtek a szociális együttélés szabályaival, ami később a hasznukra vált.Ma talán a börtön az ami számukra ezeket a lehetőségeket kötelezően szolgáltatja.
A Sajó áradásakor láttam pocakos fináncokat szuszogni a homokzsákok mellett. Ott voltak a polgárőrök is teljes létszámban, de a jelenlegi törvényi felhatalmazás egyiköjüket se kényszeríthet ilyen védelmi feladatokra. Igen az átkosban volt egy munkásőrség, a párt vasökle, aligha hiszem, hogy ezt sírnánk vissza. Lényegében ez is egy operett hadsereg volt acélszürke gyakorlóruhában, de ha a téeszben nem volt elegendő munkaerő helyettük törték a kukoricát a kiskatonákkal.
Az Egyesült Államokban a Nemzeti Gárda az amely önkéntes alapon, de rendkivüli helyzetekben bevethető. Államonként különböző törvények szerint. Több mint egy munkásőrség vagy egy polgárőr szervezet. Ha a múltban keresnénk rá példát, leginkább a Magyar Honvédelmi Szövetséghez hasonló. Ugyanis a gárdában nemcsak lővészeket, harckocsizókat , de pilótákat is képeznek. Ez teljesen önkéntes alapon szerveződik, de a parancsnokok profik, hozzáértők, s katonaviseltek. A gárdatagság nem jár elönyökkel még annyival se mint nálunk az önkéntes , tartalékos katonaság. Viszont kihasználja a férfiak és a nők egyenruha iránti vonzódását. Hiszen köztudott sokan vannak akik egyszerűen semmilyen rossz vagy gyilkos szándék nélkül vonzódnak a haditechnika, a fegyverek iránt. S nem elégszenek meg az államokszerte meglévő sportlővő klubok szolgáltatásaival.
S, hogy lesz e vagy nem újra kötelező katonai szolgálat azt nem döntötték el. Ha fogadhatnék, azt mondanám, nem. Nincs az a bátor politikai erő, amely képes lenne a leendő választói rétegének legaktivabb szeletét beáldozni. A magyar nemzeti gárda meg mint fogalom már nem hangzik olyan fényesen. Pedig egy ilyen politikamentes milicia elkelne, de ezt a függetlenséget jelenleg senki nem garantálhatná.
