Helyzet van. terveztük , tervezgettük, hogy az idén osztálytalálkozót tartunk. A tavalyi csodálatos volt. Hiszen 1969 óta előszőr mehettünk vissza a hajdani osztálytermünkbe. Mi volt a 4/h – osztályfőnökünk nálunknál alig idősebb dr. Hevesi Attila, a tanitó volt. Hogy miért nem tettük be a lábunkkat a szeretett almamaterünkbe , most már ne töprengjünk. A lényeg, hogy a túlélők beülhettek a régi padokba és türelmesen kivárhattuk míg Veres Pál gimánáziumi igazgató személyesen köszöntsön. Csak minket. Oklevél, arany jelvény stb, aztán mehettünk vacsorázni a Víg postásba. Természetesen nem gondoltuk akkor májusban, hogy a minket köszöntő iskolaigazgató még abban az esztendőben a városunk polgármestere lesz. S ha már a fránya virus miatt nem láthatjuk egymást most ismét felteszek néhány gondosan őrzött képet a közelmúltból. A múlt századból. Abban a reményben, hogy egyszercsak ismét megölelhetjük egymást, s megkérdezzük – ki is vagy te, ne mondjad, kitalálom, már a nyelvemen van….hát szabad a gazda!
