Ha egy főorvos záros időn belül legalább háromszor fogad el hálapénzt, és mindezt három különböző betegtől, akkor öt és tíz év közötti börtönbüntetésre számíthat. Éppen annyira, mint az, aki több milliárd forintot csal el a költségvetésből. Sőt, ha egy orvos csak gyanúsított lesz vesztegetési ügyben – az ártatlanság vélelmétől függetlenül –, már nem gyakorolhatja a hivatását. De a beteg is sokkal rosszabbul járhat, ha orvost fizet le, mintha ezt rendőrrel tenné.
Egész mostanáig a hálapénz adása nem feltétlenül számított vesztegetésnek, pontosabban a Kúriának volt egy olyan döntése, ami alapján meg lehetett határozni, mi számít hálapénznek és mi vesztegetésnek. Nagyon leegyszerűsítve: ha egy beteg igénybe vette az orvos szolgáltatását, és ezután döntött úgy ő maga, hogy ezt pénzzel meghálálja, az nem számított vesztegetésnek. Ám ha ezt a pénzt még azelőtt adta oda, hogy a szolgáltatást igénybe vette volna, vagy nem önszántából fizetett (akár utólag is), akkor az vesztegetésnek minősült.
Idén januártól azonban már édesmindegy, hogy önszántából és mikor ad hálapénzt az orvosnak a páciens, mert ha ilyet tesz, vagy ilyenre kéri az orvos és ő fizet, akkor mindketten bűncselekményt követnek el.
A kormányzat tehát a hálapénz kriminalizálásával akar gátat vetni egy olyan jelenségnek, amely hosszú évtizedek óta szervesen beépült a magyar egészségügybe, tulajdonképpen az orvos-beteg viszony természetes részévé vált.
Ahogy arról már korábban részletesen írtunk, a hálapénzt elfogadó orvosokra márciustól a Nemzeti Védelmi Szolgálat ötvenfős csapata vadászik majd, ugyanaz, amely a korrupt rendőröket, kormányhivatalnokokat, adóhivatalnokokat igyekszik leleplezni.
Tokaj
