Szokásjog. A hozzám hasonló vidéki laikusok is sejtik miről is van szó. Vannak olyan szabályok, előírások meg mi egyéb dolgok amelyeket figyelmen kívül hagyunk, évekig, évtizedekig aminek az eredményeként a szokásjog már is teret nyert.
Mondjuk ha mindig átsuhanunk a villogó sárgán ez még nem jelenti azt, hogy kiharcoltunk egy szokásjogot.Ha viszont hosszú éveken át hatósági jóváhagyással kocsik százai büntetlenül parkolnak a volt városházi hotel előtti járdán akkor kellemesen alkalmazkodunk ehhez a lehetőséghez. A Görgey utcán elé széles a járda, a járdaszegély máig is legömbölyített és senkit nem zavart, hogy az ottani parkolási szabályok összes paraméterei közül csupán ez az egy volna meg. Ott még madár , akarom mondani rendész vagy rendőr se mert bírságolni. Igaz nem olyan lepukkant Suzukik állnak oda mint az én volt autóm amely hasonlóképpen a posta előtt pár másodpercre leparkolt.
Anélkül, hogy tovább ragoznám itt bizony semmilyen tiltó tábla , de még egy árva P betű sincs kint. Ha mondjuk odaparkolnék és rohanna felém az egyenruhás közeg mint anno 1917 novemberében a nagy októberi forradalom századik évfordulójának előestéjén – csak azt mondanám, drága biztos úr, mint látja mindenki itt van aki számít.
S ő erre bemutatkoznak – mint mesélte, mutatná az igazolványát, elnézést kérne, hogy zavar majd elmagyarázná miben is sántikál…
Na, de ne is álmodozzunk, az a személy már – főnöke szerint – jobb fizetés reményében ott hagyta az állományt. Be. kár….
