Miután félévszázada pusztítom a világ kőolajtartalékát, hol motorral, hol négykerekűvel minden jogom megvan a véleménynyilvánításra. Amíg Trabanttal gurultam csak irritált, hogy minden Moszkvics és Wartburg elém furakszik. A Zsiguliban is zavart az a lenéző mosoly, amikor elhúzott mellettem egy-egy gőgös Mercedes.
Mire az ember megöregszik és a feje lágya kellően elmeszesedik, be nem nő már, rájön, hogy első a kényelem, a lényeg ne gyalogoljunk. Mindegy milyen márkában pöffeszkedünk, csak ne fázzunk, és ne izzadjunk és a verda ne hagyjon minket cserbe az útszélen. Ezért gondoltam, hogy itt a belvárosi lótifutinak egy veterán Suzukit strapálok. Megfelelt a célnak, de közben megtapasztaltam milyen is manapság tisztes ősz halántékkal egy ilyen kisautót kormányozni. Kezdem azzal, hogy bárhol álltam vagy gurultam az egyenruhások azonnal rám szálltak beszóltak. Mint ismeretes 2017 novemberében is egyszerű, könnyű prédának bizonyultam a nagy posta sarkánál, amikor hetes másodpercre félreálltam, jogszerűen. Majdnem egyszerre rontottak rám a rendészek, hogy nevelő célzattal móresre tanítsanak.
Idén májusban pedig egy miskolci rendőr mázsált meg egy szabálytalan balra fordulásért 10 ezer forintra – a kék Suzukiban – rögtön leperkáltam a pénzt a kincstárnak, de arra nem számíthattam, hogy a barátságos rendőr rosszul számolt. Másnap a kocsit eladtam.
Ha hiszik, ha nem mivel rólam volt szó – négy hónap múlva fegyelmi vizsgálat indult a rendőr ellen, hogy kevésre büntetett. Majd kaptam egy újabb ötvenezres csekket, amit természetesen röptében kiegyenlítettem. Most várom az újabb felülvizsgálatot, hátha még szükségük van a pénzre. Esküszöm, nem fukarkodom, nekem már mindegy, hiszen az örököseim pénzén élősködöm. Szóval Miskolc a csodák városa, ahol bármi megeshet az meg is történik.
Jut eszembe, jó húsz éve magam gondoltam először ki, hogy minden légzsákhoz lehetne egy SIM kártyát kapcsolni. S ha ez riaszt, ütközéskor rögtön bejelzi a baleset helyét és értesíti a legközelebbi mentőállomást valamint élő hangos kapcsolatot teremt a kocsiban ülőkkel. Jó három évre az unió előírta, határoztak az általános bevezetéséről. Persze, hogy ebből se lett semmi.
Az autógyártók dirigálnak, ami nekik nem tetszik, nem smakkol az érdekeikkel abból soha nem lesz semmi. Ez az általános sebességkorlátozás is csak rémisztgetés. Arra jó, hogy ezen túl, amíg csak lehet, padlógázzal élvezzem a robogást. Ha ténylegesen bevezetnék ezt a fajta automatikus döngetési limitet miért is járnánk Mercedesszel, Audival vagy éppen BMV-vel. Hová lenne, a márkaszellemben élő kivagyok, mi vagyok érzése. Ne, hogy már egy kiskocsi vezetője is annyival guruljon, mint én, akinek kétszáz lóerő dübörög a motorházában. Miért kellene nekem a benzinfüstjét szagolnom, amikor egy apró gázfröccsel elébe vághatok… Ez van. Itt van Európa, Brüsszel meg Belgiumban, sikerült megállítanunk!
Az Európai Bizottság a nyár közepén fogadta el a rendeletmódosítást, és a tervezet szerint 2024. július 7-től már nemcsak az új konstrukciókat kell felszerelni az eszközzel, hanem minden járművet, amelyet a határidő után hoznak forgalomba.
A gyorshajtás jelentős problémát okoz, csaknem 23 ezer halálos baleset történt az Európai Unió közútjain 2019-ben, és becslések szerint a balesetek 10-15 százalékát, míg a halálos balesetek 30 százalékát a felső sebességhatár átlépése vagy a nem megfelelő sebességgel vezetés okozta.
Az új technológiával fékeznék meg az ilyen jellegű balesetek számát, ám azt még nem tudni, pontosan milyen megoldással érik ezt el.
Elképzelhető, hogy a gázpedálon finom ellenerőt érzékel majd a sofőr, vagy a motorvezérlés csökkentheti a teljesítményt, de akár a gázpedál rezgése is jelezheti a gyorshajtást a felvillanó fényjelzések mellett
– mondja Nyitrai Tibor ügyvéd.
A rendeletmódosítás még nem végleges, az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak két hónapig joga van kifogásolni vagy visszautasítani azt.
