A képen látható kedves urat bizonyára sokan ismerik a városban. Százszámra lehetnek Miskolcon olyanok, akik nála sajátították el az angol nyelvet.
A szerkesztőségben szűk kis csoportokban egyszerre két-három kollégával gyűrtük gyúrtuk a tanulást. Az igazság, hogy nálam a hatodik iksz után csak a muszáj, a kényszerűség vezérelt ebben az igyekezetben. Csaba kitűnő partner volt,a redakció kedvence egy héten belül rájött, nem én leszek a BBC miskolci tudósítója. Könnyűszerrel bemagoltam a leggyakrabban használt ezer majd kétezer angolt, szót és kifejezést majd ebből próbáltam előbbre jutni.
Tanár úr segítségével még egy szalagos kazettát is szerkesztettünk ebből és nagy sikerrel piacra dobtuk. Egyébként az óráink fele részében haladtunk, diskuráltunk és a végén csak kialakult közöttünk egy barátságnak mondható kapcsolat. Máig is emlékszem az összes történetére, elmesélte milyen az, amikor a Szaharában egy skorpió fészkelt be a bakancsába és azt is tudom, hogy miről társalgott egy óceániai királlyal, a togóival a vízparti napfelkeltekor. Máig is irigylem a kalandos világjáró életét, hogy volt bátorsága fiatalon kimenni és kemény munka mellett megtanulni az igazi angol nyelvet.
Különben az utóbbi öt esztendőben kétszer is készítettem vele egy olyan sebtében összecsapott interjút, képekkel. Ezeknek óriási nézettsége volt, mert Csabát szinte mindenki ismeri. Ha másról, nem arról, hogy csodálatos kolbászokat is tölt, füstöl. Igazi magyarosan. Volt szerencsém megkóstolni.
Nos, mindezt azért hozom szóba, mert egyszer csak vége szakadt a felhőtlen kapcsolatunknak. Úgy tavaly ősszel, amikor sikerült kiderítenem, hogy ki is az szép szőke hölgy, aki meglepő rágalmakkal elérte, hogy egy év börtönt kapjak a bíróságon a miskolci rendészekkel folytatott perben. Megleltem a hölgy közösségi oldalát, s gondoltam elküldöm neki a tárgyaláson és a rendőrségen elhangzott vallomását. Átnéztem a közös ismerőseink névsorát, s elsőként éppen Csabát szúrtam ki.
Mivel Csabával az elmúlt öt év során többször is összefutottunk és mindannyiszor elsírtam, mint másoknak is a rám támadó rendészekkel folyó tragédiámat, s ő soha egyetlen szóval sem reagált erre meglepett, amikor elmondta a szőke hölgy az élettársa. Hozzátette, hagyjak neki békén, mert tényleg akkor éppen arra jártak, de mindössze 15 másodpercig és semmit nem láttak. Mindössze annyit, hogy a földön fekszem, és a hátamon térdelnek a rendészek. Kinek higgyek, ha nem Csabának, akit mindvégig barátomnak tartottam.
Ám nagy a gubanc, hiszen a kedvese, aki egyetlen bizonyítási kísérleten sem vett részt teljesen, merőben másként mondotta el a történetet. Mint koronatanú mindent látott és hallott meséli. Leírja én egy hosszú világos színű klasszikus Colombo ballonban, farmerben voltam és a farzsebemből rántottam elő a pisztolyt. Hallotta a puffanást, erre visszanézett és szó szerint felmondja azt, ami megjelent a miskolci naplóban. Hozzá teszi, a rendészek a törzsvendégei, és amikor másnap beállítottak hozzá a boltba tőlük kérdezte mi történt a posta előtt. Ők elmondták neki és rávették, hogy menjen el tanúskodni. Ez annyira igaz, hogy a nyomozati naplóban is rögzítve lett Szabó Krisztián vitte be az elérhetőségét a rendőrnőnek. Aki miután nem talált neki tetsző tanúkat a rendészet vezetőjét kérte meg, szerezzen neki. A misszió teljesítve.
Egyébként, hogy minek pörgök itt most, miért is esedezek, mit is szeretnék. Világosan fogalmazok. A rám támadó rendész már nincs a helyén, mint ismeretes vádemelési javaslattal zárult a nyomozás ellene. Ami a hátralévő életemet még megkönnyítené, hogy barátom és kedvese hivatalosan nyilatkozatot tenne. Elmondaná, félreértés történt, hiszen a barna rabosított dzsekim soha nem hajazott Colombo kabátra. S hadd ne soroljam tovább, semmilyen puffanás lövés nem történt, s már mindkét rendész megcáfolta mindazt, amit Csaba kedvese hallani vélt.
Volt, ami volt, visszacsinálni már nem lehet. Ám a dolgokat helyére tenni öt év után sem késő. Ha mondjuk, abba belegondolnak, hogy ez idő alatt mit élhet át egy idős ember, akit megvernek, megaláznak, s még külső segítséggel meg is rágalmaznak, akkor megérthetik a felindultságom, a haragom, a tehetetlen dühömet.
Kedves Csaba és kedves Edina kulcsemberek lehetnek egy igazság felderítésében. Vagy eltussolásában. Kérlek, válasszanak lelkiismeretük szerint. Csaba hídépítő technikus, segíts megtalálni hogyan hidalhatnánk át annak a szörnyűségnek a következtében megszakadt kapcsolatunk újjápitését.
