Azért ez nem akármilyen megtiszteltetés. Maga Putyin elnök tölti meg barátja poharát. Amikor megláttam ezt a fotót elsőre az jutott eszembe ki lehet ez a fontos ember. Nos, a hírből – jóval az ukrajnai különleges hadmüvelet kezdete előtt – elárulták a jobbján ülő nem más mint a gyermekkori barátja. Egyben az úgynevezett előkóstolója. A fene se tudja, hogyan működik ez a valóságban és milyen protokollt alkalmaznak Moszkvában. Milyen lehet ez a gyakorlatban? Bármit iszik eszik Vlagyimir a barátja előtte leteszteli. Hogyan is történhet ez. Szerencsétlen igaz barát, számára nincs más alternatíva mint, hogy azzal táplálkozik amivel Putyin. Nem lehet könnyű dolga. Én például a szárnyasokat mellőzöm talán a csirke melle és a libamáj amelyekkel kivételezek. Ennek a bácsi kinézetű előkóstolónak viszont nem lehet válogatrni. Ott helyben lenyeli, leöbliti amit elé tesznek majd várnak, kémlelik a hatást, hogyan érzi magát, érez e valamilyen hatást. Mondom a frankót , ha kajáról van szó számomra nehéz óvatoskodni. Számomra nem lenne kellemes ha a mellettem űlő teli szájjal eszik nekem meg azt kellenne figyelni lefordul e a székről vagy nem. S mi lehet akkor ha ez a baráti étekfogó valamire allergiás. Sok tucat kérdésem lenne, de a Kreml aligha válaszolná meg ezeket. Pláne most.
Viszont elmesélem, hogy gyermekkoromban sokszor dolgoztam a pártelit aligai üdülőjében. Pincérként és sok más egyéb fontos beosztásban mint például könyvtárosként és mentősként. Emlékszem a konyhán külön szobájuk volt a kormányőrségi konyha higéniai vegyészeknek. Nagy volt ott a szigorúság és a fegyelem, de olyan humán ételkostólója senkinek nem volt. Ma Pesten éppen a volt külügyi szálló előtt autóztam – s eszembe jutott , hogy Kádár és Mariska néni sűrűn jártak ide vacsorázni. Spontán. Bejelentés nélkül vagy ide vagy a Vasas klubba. Szóba se kerülhetett , hogy előkostólókat alkalmazzanak. Kiváncsi lettem, hogy voltak e ilyenek akár Rákosi idejében vagy később és ki mit tud ezekről a nem éppen felesleges allűrokról. Mert szerintem ismerve a világtörténelmet Napoleon sorsát – a folyamatos arzénes mérgezését – nem is olyan ördögtől való ez az előkostólás.
Ha csak azt veszük, hogy a nagy nyugati élelmiszerláncok hazai és otthoni áruválasztéka között micsoda különbség van érthető is az óvatosság. Egy jó példa erre – mi állítólag a takarmánynak számító banánt eszük, veszük míg az igazit Bécsben és Berlinben árusítják. A vizsgálatok szerint úgy tartják odaát – nekünk minden jó, csak legyen.
