Mintha ma lett volna. Ha nem csal az emlékezetem egy meleg nyári napon éppen a villanyrendőrnél jártam, amikor egy hatalmas robbanást hallottam. A városháztér felé néztem, ahonnan a hang és a lökés hullám eredhetett.
Talán a nyolcvanas évek derekán vagy elején járhatunk és láttam, hogy tőlem olyan ötszáz méterre mindent beborít a szürke füst, por. Ha mostanában történik, akkor is csak ugyanarra gondolnék, mint akkoriban – valamilyen bomba robbanhatott vagy rakétatalálat érte a belváros központját. Firkászként a Déli Hírlaptól elsőként értem oda.
Szaporán gyalogolva gyorsan elém tűnt a gázrobbanás epicentruma, az emeleti ügyvédi kamara utcára néző irodája. Felmehettem, körülnézhettem majd a következő napokban versenyt írtunk a szerencsétlenségről, amely végül is nem is volt olyan tragikus.
Kerényi László a Déli Hírlap riportere csodálatos pillanatképei jól tükrözik a robbanást követő percek izgalmát. Jelzem sok az ismerős a fotókon.
Ki ne feledjem a robbanás oka – egy olyan régi cserépkályha, amelyben még a régi után szerelt Héra gázégő szerkezet szivárgott. Kitűnő találmány volt ez annak idején, hiszen a régi zománcozott cserepes kályhába gyorsan és egyszerűen be lehetett varázsolni a gázégőt. Jobb volt az, mint konvektor, amelyhez zimankóban nem dörgölhettük hozzá a hátunkat. Ám mivel ezt nem nagyon ellenőrizték, elhanyagolták a felülvizsgálatát országosan is több súlyos robbanást okozott.