Avi/ujkelet.live

Az Izraeli Védelmi Erők korábban nem látott belső dokumentumot tett közzé kedden 2002-ből, amelyben a Katonai Hírszerzési Igazgatóság arra figyelmeztetett, hogy Szíria nukleáris program elindítását kísérli meg.

A dokumentumot 15 évvel a szíriai atomprogramot megsemmisítő nagy légicsapás után hozták nyilvánosságra.

„A közelmúltban ismertté vált, hogy a Szíriai Atomenergia Bizottság keretein belül számunkra eddig ismeretlen titkos projektek zajlanak (vagy legalábbis zajlottak)” – áll a 2002. szeptemberi szigorúan titkos dokumentum fedőlapján.

A hírszerzési jelentésében a Katonai Hírszerzés úgy értékelte, hogy az általuk közölt információk nem egy aktív katonai projektre utalnak, hanem több olyan kérdéssel foglalkozik, amelyek hozzájárulhatnak egy ilyen program elindításához.

Máig a hadsereg azt sugallta, hogy a Katonai Hírszerzés és a Moszad kémügynökség csak 2004 végén kezdett még nem erősített információkhoz jutni külföldi szakértőkről, akik Szíria katonai nukleáris programjának kifejlesztését segíették.

Izrael 2018 márciusában hivatalosan is elismerte, hogy légiereje lebombázott egy szíriai nukleáris reaktort Deir Ezzorban 2007. február 6-án, a világ nagy része által ismert Gyümölcsöskert hadművelet részeként.

A légicsapással Izrael második alkalommal alkalmazta a Begin-doktrínát, amely az ellenséges országok nukleáris fegyvereinek megsemmisítésére szólítja a zsidó államot. A doktrínát Menachem Begin miniszterelnökről nevezték el, aki 1981-ben elrendelte Irak készülőben lévő atomreaktorának lebombázását, precedenst teremtve.

A 2004-ből származó titkos dokumentum szerint, az izraeli hírszerzés azt gyanította, a szakértők Észak-Koreából, Pakisztánból vagy egy harmadik, ismeretlen országból valók.

Bár a misszió végül sikeres volt, később kiderült, hogy bizonyos szinten hírszerzési kudarc volt, mivel Észak-Korea már 2001 vagy 2002 óta együtt dolgozott Szíriával.

A következő másfél évben a hadsereg és a Moszad adatokat gyűjtött a szíriai nukleáris programra vonatkozóan, majd 2006 januárjában áttörés történt az ügyben, amikor birtokukba került az első “megalapozott bizonyíték”, miszerint a szíriai elnök, Bassár Aszad egy reaktort épít.

Az év áprilisában a műholdas képek elemzésére specializálódott 9900-as katonai hírszerzési egység számos gyanús épületet észlelt az északi Deir Ezzor régióban, amire Rubik-kockaként utaltak a dokumentumban.

A következő hónapok során a hadsereg és a Moszad még több információt gyűjtött a reaktorról.

,,Az a feltevés, hogy valóban egy szíriai nukleáris projektről van szó, egyre szilárdabb,” – írta a katonai hírszerzés kutatóosztálya 2006 novemberében.

2007 március elején a vizsgálat egy újabb nagy áttöréshez ért. Moszad ügynökök olyan képeket szereztek, amelyeket a “Rubik-kockán” belül készítettek, és még a helyszínen lévő észak-koreai tisztviselőket is megörökítették. A fényképek megerősítették Izrael gyanúját, hogy valóban egy plutónium reaktorról van szó.

,,Szíria területén nukleáris reaktort építenek plutónium termeléshez Észak-Koreával, amely a [kezdeti] szigorú értékelés szerint körülbelül egy év alatt működőképes lehet. Az értékelésünk szerint [kihúzva] ez titkos, és nukleáris fegyver elérését tűzte ki célul,” – jegyezte meg a kutatóosztály néhány hét múlva egy hírszerzési beszámolóban, a hadsereg által kiadott dokumentum szerint.

Ezen a ponton Izrael úgy döntött, hogy bevonja az Egyesült Államokat.

Áprilisban Ehud Olmert miniszterelnök elküldte Amir Peretz védelmi minisztert Washingtonba, hogy találkozzon Robert Gates amerikai védelmi miniszterrel, és ismertesse vele a helyzetet.

George W. Bush amerikai elnök utasította a CIA-t, hogy ellenőrizze Izrael állításait.

Az Egyesült Államok azonban nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy a reaktor ténylegesen képes nukleáris fegyverek előállítására, ezért – Bush emlékiratai szerint – inkább diplomáciai úton kívánt foglalkozni a kérdéssel.

Olmert aggódott, hogy Aszad el tudná húzni a tárgyalásokat annyira, hogy közben a szíriaik működőképessé tegyék a reaktort.

Mivel az amerikaik nem voltak hajlandóak légicsapást indítani a szíriai reaktor ellen, Olmert és Izrael vezető védelmi tisztviselői munkához kezdtek a támadás előkészítésehez.

Ekkorra Peretz helyére Ehud Barak került.

A biztonsági kabinet végül szeptember 5-én jóváhagyta Olmert azonnali támadási tervét, felhatalmazva őt, Barakot és Cipi Livni külügyminisztert, hogy eldöntsék, pontosan mikor lesz a légicsapás.

Eddig a pontig a műveletről tájékoztatott személyek számát a titoktartás biztosítása érdekében abszolút minimumra szorították, akiket bevontak szigorú titoktartási megállapodást kellett aláírniuk.

Még az akciót végrehajtó pilóták sem tudtak a tervről. A támadást megelőző hónapokban a csapatokat tudtukon kívül erre az akcióra képezték, és olyan zuhanó bombázási gyakorlatokat végeztettek velük, amelyeket később Deir Ezzorban valóban végrehajtottak.

A hadműveletben résztvevők három repülőszázadból érkeztek, a 119-es és a 253-as mindkettő F-16I-vel repül, a 69-es repülőszázad pedig F-15I-vel.

A küldetés előtti tájékoztató során a 119-es repülőszázad parancsnoka megjegyezte, hogy az akció “megváltoztatja a Közel-Kelet arculatát”.

Szeptember 5-én a légierő vezetője, Eliezer Shkedi kiadta a pilótáknak és a navigátoroknak a hivatalos parancsokat, mondván, az akció “rendkívüli fontossággal bír Izrael Állam és a zsidó nép számára”.

,,A cél az, hogy az akciót nem kössék – legalábbis ne azonnal -, Izrael Államhoz, ezáltal korlátozva a széles körű háború lehetőségét.”

Az éjszaka közepén nyolc F-15 és F-16 harci repülőgép, valamint egy elektronikus hadviselésre szánt repülőgép indult el a szíriai reaktor lebombázására.

A repülőgépek északra, majd Törökországon keresztül Szíriába repültek engedély nélkül annak érdekében, hogy a támadás meglepetésként hasson. Olmert később bocsánatot kért az akkori török miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogántól, miután néhány üres üzemanyagtartály egy törökországi faluban landolt, a szíriai határ közelében.

Először a repülőgép megzavarta a szíriai légvédelmi rendszert az egyik vezető izraeli vállalat által fejlesztett speciális eszköz révén, megakadályozva ezzel a vadászgépek észlelését. ,,Megvakítottuk az ellenség képernyőit” – számolt be az egyik pilóta.

A vadászgépek megközelítették a reaktor környékét és elpusztították a célpontot nagy, pontos bombák használatával. A kár helyrehozhatatlan volt.

Röviddel 1:00 óra előtt a pilóták elküldték a sikeres küldetést jelző kódszót: “Arizona” és Törökországon keresztül visszatértek Izraelbe.

Olmert az akció után felhívta az Ausztráliában tartózkodó Bush elnököt és azt mondta neki: “Ami ott volt már nincs ott”.

Közvetlenül a támadás után Szíria nem tudta, hogyan reagáljon. A kormány SANA híroldala kezdetben azt állította, hogy “a légvédelmi egységek összeütközésbe került [izraeli harci repülőgépekkel], és távozásra kényszerítették őket, miután elhagyatott területeket bombázták, anélkül, hogy személyi sérülést vagy anyagi kárt okoztak volna”.

Később Aszad elismerte, hogy egy katonai létesítmény volt a célpont, de tagadta, hogy atomreaktor volt.

Olmert üzenetet küldött Szíria számára Erdogánon keresztül, és azt mondta Aszadnak, hogy Izrael nem fog eltűrni egy újabb szíriai kísérletet a reaktor felépítésére, és Jeruzsálem kész hallgatni a légicsapásról mindaddig, amíg Damaszkusz is így tesz, egy 2009-es Der Spiegel-riport szerint.

Három évvel később, 2011. április 28-án a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) bejelentette, hogy az izraeli repülőgépek által bombázott cél ,,egy építés alatt álló nukleáris reaktor” volt, miután a NAÜ elutasított minden szíriai állítást az urán maradványok eredetével kapcsolatban, sőt információ eltitkolásával vádolta őket. Ez az után történt, hogy Szíria megtagadta, hogy a NAÜ ellenőrei megvizsgálják a bombázott létesítmény maradványait.

Az Izraeli Védelmi Erők volt vezérkari főnöke Gadi Eizenkot, aki akkoriban az északi parancsnokság vezetőjeként szolgált, azt mondta, ,,a reaktor 2007-es támadása azt az üzenetet küldi, hogy Izrael nem fogja eltűrni olyan létesítmények építését, melyek egzisztenciális fenyegetést jelentenek számára: ez volt az üzenet 2007-ben, és ez az üzenet az ellenségeinknek a közeli és távoli jövőben is.”