Elcsábultam. Mindenkivel megesik az ilyesmi. Ha a székesfővárosban van dolgom igyekszem egy nappal előbb fel-le utazni. Igyekszem pontos lenni. Így aztán most is beterveztem, a MOM parkba a Bajor sörözőben kötök ki, ahol mindig van borcsleves és pankómorzsás sertésmáj.
Erre gyúrtam egy hete majd a VaPianoba mentem. Amíg a Váci utcában voltak rendszeresen látogattam őket mivel ott jellegzetes tényleg olaszos volt a kínálat. Egy hirtelen jött gondolat s máris az olasz étteremben találtam magam. Akik régebben már jártak ott megtapasztalhatják micsoda változáson mentek át. A kínálat a régi a minőséggel sem volt gondom viszont a kiszolgálás elég döcögös. Valamikor ezekben a exkluzív tésztazabálókban mindenkinek a szakáccsal kellett egyezkedni. Ott álltunk a serpenyője fellett és dirigálhatunk. Mondhattuk több fokhagymát, chillit és az asztaloknál még korlátlanul beteríthettük sajttal. Macerás volt ott állni, de ez volt az igazi transzparens látványkonyha. A tészta kicsomagolásától a bekeverésig mindent láttunk. Közben már csorgathattuk a nyálunkat.
Nos, ezt már elfelejthetjük. Újítottak. A pénztárossal, Flórával kellett közölnöm, hogy mit is szeretnék. Majd adott egy olyan mobiltelefonrea hajazó kütyűt és mondta majd ezzel megkapom a rendelést. S kitette a langyos colámat. Reklamáltam, hogy ez még nem elég meleg. Válasz – elromlott a hűtő..
Vette a lapot, ajánlotta , hátul jó kétszáz méterre találok jégkockát. Majd leültem és már is hiányzott a rántott máj. A petrezselymes , sűlt almás pankómorzsás finomság.
Eszembe jutott, hogy blokkot nem kaptam, kértem adjon egyet emlékbe. Nem találta, pedig kereste, sajnálkozott , de elkallodott. Persze, hogy a főnökasszony felfigyelt rám, kíváncsi let ki ez a kekeckedő. Megismételtem, hogy a cola ihatatlan – a főnöknő intézkedett adjon egy másikat a hidegből – ez meg menjen a selejtbe. Figyelem kiderült, Flóra a pénztáros elfelejtette – hogy a hűtőnek csak az eleje rossz. Ahonnan a kezembe nyomta a langyot ugyanott volt a jeges is. Erről ennyit.
Nem kellett volna elcsábulnom….
