Beszélgetés
Prof. Kaptay György akadémikussal, a Miskolci Akadémiai Bizottság elnökével
a MAB illemkódexéről
(MKSZ): Január utolsó napjaiban került fel a MAB honlapjára az illemkódex, melyet néhány napon belül két ízben is módosítottak. Az illemkódex áltudományos nézetek, vallási és politikai meggyőződések tudományos rendezvényeken és kiadványokban történő hangoztatását kívánja megakadályozni, s ezt lényegében mindenki egyetértéssel fogadhatja. Jómagam több évtizede veszek részt tudományos konferenciákon. Itt számos esetben tapasztaltam, hogy az előadók körömszakadtáig védik ‒ utóbb cáfolt ‒ tudományos véleményüket, de vallási vagy politikai „térítő” tevékenységgel még nem találkoztam. Valóban létezik ilyen veszély, amelynek megakadályozására érdemes volt ezt az illemkódexet létrehozni, s az ezzel kapcsolatos polémiát elindítani?
(MAB Elnök): Való igaz, az elmúlt évtizedekben én sem vettem részt a saját szakmámban (kohászat, fizikai-kémia, anyagtudomány, nanotechnológia) olyan konferencián, ahol bárki nem szakmai-tudományos előadást tartott volna. Természetesen ezek között volt olyan is, amiről később kiderült (sőt, néhányról már ott is sejthető volt), hogy nem volt tökéletes, esetleg teljesen hibás volt az elképzelés, de a kutatóknak joguk van hibázni (és idővel illik ezt beismerniük is, bár ez kellemetlen).
2020 augusztusa óta vagyok a MAB (Miskolci Akadémiai Bizottság) elnöke, azóta szinte minden tudományág tudományos ülésén megfordultam. A 2,5 év negatív tapasztalatai alapján jutottam el odáig, hogy erre az illemkódexre szükség van. Eddig az íratlan, mindenki által „egyformán” ismert szabályokra hagyatkoztunk, de ezekről kiderült, hogy messze nem mindenki egyformán gondolkodik ezekről a MAB által lefedett három megyében (Borsod, Heves és Nógrád). Ha pedig van olyan típusú megnyilatkozás, ami szerintem nem idevaló, és úgy érzékelem, hogy ezt nem egyformán értelmezzük, akkor illik, hogy rögzítsem a szabályokat. Ha ugyanis ezt nem teszem, akkor úgy tűnhet, hogy ad-hoc szabályok alapján működünk, ami nem jó, mert a kollégák nem egyformán tudják, hogy mit illik és mit nem illik. Természetesen ezzel arra is lehetőséget adok mindenkinek, hogy kritizálja az általam írtakat. De ez nem baj, így működik a tudomány. Eddig egyébként még minden jelentősebb tudományos tézisemet kritizálták a pályatársak, de ez sem baj. A baj az, ha figyelmen kívül hagyják az új téziseimet.
(MKSZ): Az áltudományos nézeteket képviselő előadók és szerzők távoltartása a tudományos fórumoktól valós igényként jelentkezik. A „laposföld-hívők”-re és társaikra valóban senki sem kíváncsi a MAB rendezvényein. Ugyanakkor a tudománytörténet tanulságai arra intenek bennünket, hogy az áltudományos nézetek felismerésére a kortárs tudományos közvélemény nem mindig bizonyult felkészültnek. Többek között Bolyai János, vagy Semmelweis Ignác tragikus sorsa is erre figyelmezteti az utókort. Nem lenne célszerű az áltudományos nézeteket inkább tudományos viták és párbeszéd keretében rendezni?
(MAB Elnök): Valóban könnyebb illemszabályt írni az áltudomány kizárásáról, mint egyértelműen eldönteni, hogy egy állítás áltudományos-e. Ha megnézzük az „áltudomány” irodalmát, akkor kiderül, hogy az áltudománynak még a definíciója is nehézkes. Ezért előadások előzetes kitiltására csak nagyon egyértelmű és nyíltan felvállalt esetekben kerül sor. Még az is lehet, hogy nem is lesz ilyen eset, de az illemkódex titkolt célja éppen ez: ha rögzítem a határokat, akkor kevesebb a határsértő, mintha nem rögzítettem volna azokat. Az áltudomány ráadásul az esetek többségében rejtőzködő. Ebben az esetben az előadás az előzetes szűrőn valószínűleg átmegy és tudományos vitát fog generálni, ami hasznos. Még az is előfordulhat, hogy az előadás a tudományos vita során sem lesz „áltudományosnak” bélyegezve. A tudomány határainak tudományos eszközökkel való feszegetése ugyanis nem tilos, sőt, kívánatos. Az áltudomány egyébként pont attól áltudomány, hogy nem a tudományos módszert használja (ez egyben a legegyszerűbb definíciója is).
(MKSZ): Az illemkódex legtöbb értetlenséget kiváltó részlete a politikusok és egyházi személyek tudományos rendezvényekről és kiadványokból való távoltartási szándéka volt. A Magyar Tudományos Akadémia küldetésében ez áll:
„Az Akadémia a kormányzattal, a hazai kutatási, fejlesztési és innovációs rendszerrel, az oktatási rendszerrel és a társadalommal kialakított széles körű együttműködésre alapozva valósítja meg az akadémiai törvényben is megjelenített tanácsadói, a döntéshozatalt támogató szakpolitikai tevékenységét.”
Hogyan tud megfelelni a MAB ennek a feladatnak, ha rendezvényein a (tudomány)politikusok nem szerepelhetnek, s segít-e a tudományos életen, ha a politikusok erről ‒ viszonzásképp ‒ a tudomány képviselői feje felett döntenek majd?
(MAB Elnök): Az első verzióban valóban voltak félreérthető részletek, amiért elnézést kérek, ez az én hibám volt. Azóta a kollégák jelzéseinek köszönhetően ezeket javítottam. A szándék nem az, hogy szakmájuk alapján (politikus, pap, stb…) tiltsunk ki valakit a tudományos rendezvényeinkről, hanem a mondandója alapján. Amit kerülni akarunk a MAB tudományos rendezvényein, az a pártpolitikai és a vallásos megnyilvánulás. Egyébként ezekkel sincs önmagukban semmi baj, de javasoljuk, hogy ezeket a pártszékházakban és a templomokban gyakorolják azok, akik erről akarnak beszélni. Ugyanis mindennek megvan a megfelelő helye és ideje. Tehát ha a MAB tudományos rendezvényein egy pártpolitikus társadalomtudományról, egy pap pedig vallástudományról beszél, azt szívesen látjuk (a vallástudomány olyan, a vallásokkal kapcsolatos társadalomtudomány, ami nem foglalkozik a teológia előfeltevéseivel). De persze beszélhetnek mindketten az én szakmámról, a nanotechnológiáról is.
(MKSZ): A Magyar Tudományos Akadémia valamennyi tudományterület ügyében ‒ a teológiát kivéve ‒ illetékes. Az egyes vallások hittételei valóban nem vizsgálhatók tudományos eszközökkel,
de a MAB területén számos teológus tevékenykedik, akik egyébként széles körű hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerrel is rendelkeznek.
Az egyes területi akadémiai bizottságok eltérő gyakorlatot folytatnak a teológus akadémiai személyiségekkel kapcsolatban, a Veszprémi Akadémiai Bizottság még teológiai munkabizottságot is szervezett. Régiónk területén is két egyetemi teológiai képzést biztosító intézmény található. Valóban nincs lehetőség ezek eredményeinek integrálásába a MAB tevékenységébe?
(MAB Elnök): Ebben a kérdésben én egy szabálykövető területi MTA-elnökként viselkedek (másként nem nagyon tehetek). Az MTA 2019. december 3-ai Közgyűlésén ugyanis Erdő Péter bíboros (az MTA rendes tagja) javaslatára 93 %-os többséggel elfogadtuk, hogy az MTA nem foglalkozik teológiával, mivel ebben nem érzi illetékesnek magát. Tudtommal ez a határozat ma is érvényben van. Azt, hogy más területi bizottságok ezt hogyan csinálják, nem az én tisztem megítélni. Odafigyelek arra, hogy csak a saját illetékességi körömben szólaljak meg, és ez ma a fent említett három megye akadémiai életére vonatkozik.
(MKSZ): Végül az utolsó kérdés. Az illemkódexet személyesen a MAB Elnök bocsátotta ki. Az indoklás szerint ennek oka az, hogy nem volt megteremthető az egyetértés a MAB testületein belül. A tudományos élet példamutató módon konszenzuson alapul a tudományos eredmények és személyek minősítése során. Nincs-e lehetőség egy, talán szűkebb körű, de testületi egyetértést tükröző illemkódex kiadására?
(MAB Elnök): Köszönöm a kérdést. Dolgozunk ezen a konszenzuson. A saját illemkódexemet (a MAB-elnökség hozzájárulásával) akkor tettem ki a MAB honlapjára, amikor már reménytelennek éreztük az együttes állásfoglalás kialakítását úgy, hogy közben se a saját, se a kollégáim értékrendjét ne áldozzuk fel. De egyetértek Önnel: valóban jobb lenne, ha erről sikerülne megfelelő közmegegyezést elérni a MAB-on belül. A hangsúly persze itt a „megfelelő”-n van, ami a tudományban nem mindig a többségi szavazatot jelenti. Mindebből persze az is következik, hogy a következő MAB-elnöknek lehet, hogy egyáltalán nem is lesz ilyen illemkódexe, vagy ha lesz is, abban lehet, hogy valami más lesz írva.
Fontos aláhúzni, hogy az, hogy ki miben hisz (vallási, vagy pártpolitikai értelemben), az magánügy, ehhez se nekem, se másnak semmi köze, azaz minden MAB-kutató abban hisz, amiben akar. Az illemkódex nem is erről szól: abban csak azt kérem, hogy disztingváljunk: másként illik ugyanis viselkedni egy párttaggyűlésen, egy templomban, vagy a MAB egy tudományos rendezvényén, miközben mindenki azt gondol magában, ami neki jól esik. Azt is szeretném hozzátenni, hogy az egyszerűsítő közvélekedéssel szemben az a tény, hogy valaki nem vallásos, még nem jelenti azt, hogy feltétlenül ateista, azaz aktív istentagadó is lenne. Véleményem szerint a kutatók egy jelentős része nem is hívő, de nem is ateista. Azért nem, mert se az istenhitre, se az istentagadásra nincs tudományos bizonyítékunk. Ehelyett ezek a kollégák Laplace álláspontját követik, és azt gondolják magukban: „köszönöm, én elvagyok az Isten-hipotézis nélkül is”. Tehát vallási és pártpolitikai szempontból semlegesek. Talán azért is, mert saját tudományos pályájukon se a vallási, se a pártpolitikai meggyőződés nem vinné előre őket. Ez utóbbi mondat természetesen nem lenne érvényes a teológusokra, de őket a fentiek szerint kizártuk a MAB-kutatók halmazából.
(MKSZ): Köszönöm kérdéseimre adott részletes válaszát, melyből olvasóink megismerhették álláspontját ebben a közérdeklődésre számot tartó ügyben. A Miskolci Keresztény Szemle a jövőben is a tudományos élet képviselői rendelkezésére áll ‒ lapunk profiljához illeszkedő témákban ‒ álláspontjuk publikálására.
(MAB Elnök). Én is köszönöm a lehetőséget. Szükségesnek tartom jelezni, hogy az MTA kommunikációs szabályzata értelmében ez az interjú csak úgy jelenhet meg, ha az MTA elnöke ehhez hozzájárul. Ezt a hozzájárulást köszönettel megkaptam, de fontos azt is leszögeznem, hogy ez a hozzájárulás nem jelenti azt, hogy az MTA elnöke osztja az itt megjelenő véleményemet.
(ZsJ)
