Túl az ebéd utáni kávézáson, az óceánon túlról jött vendégem egy hirtelen gondolattól
vezérelve felpattant a vendéglőben, s bejelentette, látni akarja a lakásukat. Most azonnal,
azt a Munkácsy utcai otthonukat, amelyben kora ifjúsága
legszebb éveit töltötte.
A Városház tértől a Centrumig már a villamoson megterveztük, becsengetünk és
kerül, amibe kerül, bejárja a
második emeleti, polgári lakásuk zegét-zugát. Egyikőnk sem
tudta lebeszélni az elhatározásáról. Elmesélte, visszatérő álma
a világ másik szegletében, hogy
otthon, itthon van, körbeülik a
nagy konyha asztalát, majd kimegy a gangos folyosóra, ahonnan minden lakásba belátni.
Mondja, ilyenkor örömkönynyekkel küzdve ébred, sajnálja
a korai ébredést, hiába megy ki
a tengerparti házuk teraszára.
Ide, a Tulipán-tömbi lakásukba
vágyik vissza, míg él.
Pirityi Attila Ybl-díjas építész-tervező még a szép emlékű
Északtervnél kapta meg ennek az Ady híd melletti épületegyüttes rehabilitációjának az
előkészítését. Emlékezetem szerint első lépésben kiköltöztették
a lakókat, majd bontással, szanálással kezdve a tervrajzokon
próbálták összegyúrni a stílusban, korban nem éppen megegyező polgári házak felújítását,
modernizálását. Attila büszke
rá, hogy korábban a Villanyrendőrtől keletre még hat belvárosi tömb felújítási terveivel
is foglalkozhatott. A Széchenyi
utca 48. számnál az emeletes,
aszimmetrikus épületszárnyakat és a hátsó udvari lakásokat
kellett korszerűsíteni. Ma már
tudjuk, miután a ház privatizálva lett, a tulajdonos nagyot
mert álmodni. Az utcai fronton nem látszik, az változatlan,
viszont belülről egy többszintes
épületet varázsoltak sok-sok
lakással. Akik valaha ott laktak, mint jómagam is, képről rá
sem ismernének az udvarra. A
szenespincében, ahol tinédzserként évente 30 mázsa fekete
gyémántot és ugyanennyi kukoricacsutkát lapátoltam, majd
hordtam fel az emeleti lakásunkba, most egy szórakozóhely
lett. Csak a lépcsőház tipikusan
19. századi mozaikkövezete
az, ami olyan maradt, amilyen
volt. Kár is lenne megbolygatni.
Egyébként Attila bevallja, ez a
belvárosi rész valós történelmi
emlékeit teljesen megőrző rehabilitációs terve, kísérleti terep
volt. Rajzasztalon jól mutatott,
de a politikai és főleg a gazdasági változások vihara elsöpörte.
A Tulipán-tömb volt az egyetlen, amely túljutott a tervezési
fázison. Ez a projekt 1985 tavaszán kezdődött egy szokásos
felméréssel. Magam is láttam
a Király és Munkácsy utcák által határolt öt épület modelljét,
makettjét. Itt 49 lakás és 13 üzlet volt eredetileg. Ám a tömb
bővítésével és a belső emeletráépítésekkel lényegesen megnőtt a
lakások száma, miközben a boltok komfortosabbá váltak. Attila
emlékezete szerint óriási kihívás
volt, hogy az épület Szinva patak felé eső része tulajdonképpen
egy mederfal. Utólagosan kellett
biztonságossá tenni az alapokat
úgy, hogy a homlokzat megőrizze eredeti jellegét. Azt is figyelembe kellett venni, hogy a forgalmas út okozta terhelése miatt
ne legyen statikai probléma a
több száz éves házakban.
Végül Attila szerint az elvárásoknak sikerült eleget tenniük.
Máig is büszke erre a munkájára, alkotására. S mint a jó építészek, bármikor arra jár, veszi a
fáradságot és körbejárja. A bejárati kapuk már zártak, nyomógombosak, be kell kéredzkednie,
hogy belülről is szemügyre vegye a múlt századi miliőt idéző
gangos udvart. Mi tagadás, az
elmúlt fél évszázad során sok
minden megváltozott ott a lakók
ízlése, igényei szerint. Távoli barátommal túljutottunk a kapun,
ám hajdani lakásukat berácsozva, lakatlanul találtuk. A teraszon kíváncsiskodók mesélték,
hamarosan dobra verik. Vendégem gondolkodóba esett, mi lenne, ha megvenné, vagy legalább
néhány éjszakára bérbe venné.
Hiszi, legalább álmaiban viszszaköszönne békés, boldog gyermekkorával együtt az elszállt
ifjúsága.
SZÁNTÓ ISTVÁ
