Kaján susmus övezte az egypárti rendszerben a megyei első
titkár tapolcai villáját. A legenda
szerint, amikor a puritán szemléletű Kádár János meglátta a
mára már nem kirívó luxusnak
számító házikót, nem ment be.
Ez az affér okozhatta a dácsa tulajdonosának idő előtti
leváltását. Majd amikor Grósz
Károlyt miniszterelnökké választása előtt városunkba száműzték, kapott egy szolgálati villát, amelyet nem sokkal előtte
rekviráltak. Talán akkor először
és utoljára élt vehemensen az
állam az elővásárlási jogával.
Hogy volt-e a múlt században
a hajdani városvezetőknek, polgármestereknek állandó rezidenciája? Kis József, a megyei
levéltár igazgatója gyűjtötte ki
az ezzel kapcsolatos feljegyzéseket. Azt kell mondanom, amit a
prímás a nagybőgősnek az esti
osztozkodáskor, tulajdonképpen járt volna mindenkinek, de
nem jutott. Senkinek sem.
A valóság az, hogy már a XX.
század elején, az első világháború után folyamatosan napirenden volt a polgármesteri rezidencia megteremtése. Mivel
korábban tehetős személyek vezették Miskolcot, senkinek nem
jutott eszébe, hogy a tisztes jövedelmén felül még lakást is kérjen. Nem is igényelték, ehelyett
jelentős összegű lakhatási hozzájárulást és – a már akkoriban
sem ismeretlen – reprezentációs költséget fizettek számukra.
Úgy jó 100 évre visszamenően
szinte állandóan tervezgették
a polgármester házának megépítését. Végül csak egy polgármesteri pincére futotta a Bedegvölgyben, amely Anna háza
néven található.
Soltész Nagy Kálmán polgármestersége idején (1878-1901)
vásárolták az Erzsébet tér 2.
számú épületet, amely előtte az
egykori Miskolczi Fürdő Rt. tulajdonában volt. Amikor döntés
született a megvételről, az volt a
terv, ha Miskolc elszakad a megyétől és önálló törvényhatóság
lesz, ebben az épületben alakítják ki a mindenkori polgármester lakását. Ez a rezidencia alkalmas lett volna reprezentatív
fogadásokra az első emeletén.
A ház sarokerkélye és az 1894-
ben Adler Károly tervei alapján
készült Koronaszálló első emeleti erkélye szembenéz egymással. Végül ez a rezidencia soha
nem valósult meg, viszont az
elképzelés beleivódott a köztudatba. Hogy miért is nem alakították ki, oka egyszerű, mindig
itt élő polgárokat választottak a
város élére. Így aztán mindanynyian maradtak a sajátjukban.
Persze a múlt század első
harmadában is legalább anynyi botrány volt a vezető elit
otthonai körül, mint később,
az átkos hetvenes években, a
lakáshivatalok működésénél.
Mikszáth Kálmán főispán
1926-ban természetbeni lakást kapott a várostól, illetve még béreltek is számára a
Szemere utcában. Majd később, évi 6200 pengőért még
egy újabbat biztosítottak Haller József gróf házában. Ebből
aztán vihar kerekedett.
Szóvá tették, hogy Eger,
amely nem is rendelkezik törvényhatósági joggal, mégis 30
ezer koronáért rendezett be egy
polgármesteri rezidenciát. Felhánytorgatta az ellenzék, hogy
mi helyben nem tiszteljük eléggé a városi tisztviselőket, és konszenzusra jutottak: Miskolcon is
lesz egy szerény palotája a mindenkori polgármesternek. Időközben a folyamatos politikai
változások elsöpörték e nagyívű
terveket. Jómagam emlékeiben
él még, hogy hol és merre laktak a tanácselnökök. Egyikőjüknek sem volt rezidenciája, de a
hivatali megválasztásuk után a
lehető legnagyobb méretű lakást
utalták ki számukra. Egyébként
ők is rendelkeztek egy olyan szerény számú lakáskerettel, amelyből megoldhatták a Miskolcra
települt fontos emberek, orvosok, pártvezetők komfortos elhelyezését. Mindez arról jutott
eszembe, hogy nemrégiben úgy
találomra mutatták meg Hodobay Sándor polgármester privát
rezidenciáját a mai Petőfi utcában. Az Urak utcája 41. számú
épületben lakott, ám most próbálják feltérképezni, az akkori
számozás szerint melyik is lehetett a Hodobay-villa.
SZÁNTÓ ISTVÁN
