Ma estétől a zsidó újévet, Ros Hásánát ünnepeljük, tisri hónap első napját a zsinagógáinkban és az otthonainkban, mézbe mártott almával várva az édes újesztendő eljövetelét. Itt az ideje, hogy számba vegyük, mi áll mögöttünk és miképp szeretnék javítani azon a jövőn, ami ránk vár.

Mivel orvosként oly régóta gyógyítok, mindig is mélyen foglalkoztatott a reflexió, mint testünknek a különböző betegségekre és ingerekre adott válasza. Így szerezve minél több tapasztalatot akár a hibákon keresztül tanulva, hogy ne ismételjük meg azokat. Ezek a tapasztalatok nemcsak nekünk segítenek, hanem másokat is inspirálhatnak arra, hogy felismerjük: nem a hibáinknak kell uralniuk az életünket.

Ros Hásáná ezért az elgondolkodás ideje.

Meggyőződésem szerint a zsidóknak a zsinagógában kell spirituális otthont találni, ahol kapcsolatba léphetnek mindazzal, amiben őseink mélyen hittek. Mert mindannyian ki vagyunk éhezve az értelmes, a hagyományainkat őrző közösségek megtalálására, olyanokra, amelyek támogatnak bennünket a vallás és a bölcsesség keresésében.

Akármit teszünk, zsidó álmokat álmodunk, és zsidó reményeket remélünk.

Ehhez pedig meg kell teremteni a békét, a békét egymással és a békét önmagunkkal, ami a legnehezebb mind közül, de ha nem tesszük meg, akkor hátat fordítunk mindannak, amit őseink lelkiismeretének nevezünk.

Az Egy Örökkévalóban hiszünk, aki nem a külső megjelenés Istene, hanem a lelkiismeret „csendes, halk hangja”, az együttérzés Istene, aki törődik minden egyes teremtményével és arra kér bennünket, hogy mi is tegyük ugyanezt…

A számvetéssel együtt jár a szembenézés, leginkább magunkkal.

Nem titok, hogy az egykor élénk és számában gazdag közösségeink már jó ideje csökkenőben vannak. Tudom, ennek számos oka van. Azonban nem léphetünk a következő évbe úgy, hogy nem nézünk szembe a valósággal. Ez lehetővé teszi számunkra nemcsak a múltbeli hibáinkból eredő tévedések helyrehozását, hanem egy olyan eljövendő év köszöntését, amely nemcsak nevében új, hanem a valóságban is.

A Pirké Avot (Atyák tanítása) azt üzeni számunkra, hogy „ne szakadjunk el a közösségtől”.

A Talmud egy lépéssel tovább visz minket, és azt tanítja: „bárki, aki a közösség szükségleteiért dolgozik, olyan, mintha a Tórát tanulná”. Ezért kérem a közösségeinket, rabbijainkat, hogy dolgozzunk együtt egy jó ügy, egy jobb év megvalósítása érdekében. Nagyon szeretném, ha mindannyian részesei lennénk a Mazsihisz új fejezetének.

Itt szeretnék köszönetet mondani minden munkatársunknak és bennünket támogató barátainknak azon munkáért. amit közösségünkért tettek és tesznek!

Hadd szóljak pár szót azokhoz, akik néha külön ülnek tőlünk, talán elidegenedettnek érzik magukat, esetleg csalódtak bennünk, és emiatt bizalmatlanok velünk szemben, hogy nekem és a Mazsihisznak szükségünk van rájuk.

Ti vagytok azok, akiket nagyon keresünk.

Ros Hásáná megadja az időt az önvizsgálatra, hogy képesek legyünk megtenni a szükséges lépéseket és elvégezni a megfelelő korrekciókat. Elnökként azért dolgozom, hogy lehetőséget kínáljak.

Szeretnék meghívni mindenkit: jöjjön és csatlakozzon hozzánk. Nyitott a fülünk, és ami még fontosabb, a szívünk is.

A következő 5784-es évre az a kívánságom, hogy felismerjük: együtt, közösségként sokkal többet érhetünk el, mint amennyit egyénileg bármelyikünk. A közösen megélt pillanatok lesznek azok, amelyek fenntartanak bennünket és erőt adnak az előttünk álló úton.

Az a kívánságom, hogy legyünk mindannyian beírva és bepecsételve az élet könyvébe.

Kívánok boldog, egészséges, édes Új Évet!

Ha kérdésed van a levelet illetően kérjük írj a hirlevel@mazsihisz.hu címre.