Az első szabad választások
előtt a Déli Hírlap is csatlakozott a választási kódexhez.
Ennek az volt a lényege, hogy
nem adunk helyet a mocskolódásnak, mások lejáratásának,
és tartózkodunk a részrehajló cikkek megjelentetésétől. Be
is tartottuk, noha óriási volt a
kísértés.
Mivel a kiadó az önkormányzat többségi tulajdonában volt, és a választások
kimenetele bizonytalannak
ígérkezett, a főnököm sajátos döntést hozott. Eldöntötte,
hogy mindenkinek ingyen közöljük a hirdetéseit. Ez pontosan olyan volt, mint amikor az
ügetőn mindenkire fogadunk,
valamelyik majd csak győz.
Most, három évtized távlatából már elárulhatom, nagyon rossz döntés volt. A szomszédvár – nyugati tulajdonban
voltak – előrefizetéssel hirdetett. Óriásit kaszáltak. Hiába,
nekik már volt tapasztalatuk
a nyugati demokráciából, tudták, az a jó megoldás, amikor
keresnek a bolton. Ezzel szemben mi, a város lapja, minden
induló párt szemében – úgy a
győztesekében, mint a vesztesekében – szálka lettünk.
A következő alkalommal
megokosodtunk, tanultunk a
hibánkból. Csak előrefizetéssel fogadtuk a kampányhirdetéseket. Így aztán a választások másnapján megszálltak
minket a győztesek és a vesztesek, hogy aprólékosan kigyűjtsék, ki, mikor, mennyit perkált
reklámra. Ez volt az, amikor
mindannyian saját kardjukba
dőltek. Valamennyien azzal
szembesültek, hogy lényegesen többet költöttek a kampányra, mint amennyit hivatalosan bevallottak az Állami
Számvevőszéknek. Innentől
kezdve nyugalmunk lett. Látszólag, ugyanis a győztesek továbbra is kevesellték a médiatámogatást, míg a vesztesek is
minket, firkászokat okoltak a
bukásért. Tökéletes bűnbakok
lehettünk abban az érában,
amikor még kétfordulós választásokat tartottak.
Emlékszem, hogy az újrázó polgármesterek a választás
előtti napon látványosan kipakolták az íróasztalukat. Abban az időben, amikor még a
vasárnapi eredményhirdetés
után, hétfőn reggel, az újdonsült győztes már azonnal elfoglalhatta a városvezetői bársonyszéket. Ez amolyan babona
vagy helyi szokás volt.
Visszatérve a jelenbe, a mostani miskolci városvezetői vetélkedő rendhagyó. Minden szempontból. Hiszen az indulók, az
aspiránsok száma minden eddigi rekordot megdönt.
Különben hétfőtől új napra
ébredünk. Vége a kampánynak,
mindenki lenyugodhat, eldől
városunk sorsa a következő öt
esztendőre. Egy gondtól megszabadulunk. Gratulálhatunk
a győztesnek. Remélem, mi, városlakók is köztük leszünk…
SZÁNTÓ ISTV
