Megesik, hogy a kényelmes saját kocsi vagy az egyre sűrűbben járó kék busz helyet mentőt hívunk. Ha rajtam múlik, biztosan nem kérem ezt a szolgáltatást, nem is voltam olyan állapotban. A lényeg, hogy a múlt héten vittek. Sebesen.
Nem győztem csodálkozni, én, aki máig is vonzódok a műszaki, elektronikus kütyükhöz, meglepődtem, amikor olyan bilincshez hasonló karpereceket tettek a csuklómra. Rossz emlékeket idézett fel, gyorsan kiderült ez nem más, mint az EKG, amely vezeték nélkül számítógéphez csatolva már is kijelzi a diagnózist a sürgősségi osztályon.
Ahol aztán a mentővel és a saját lábon érkezőket egy triázs rendszer azonnal rangsorolja. Bevallom annyira nem lehettem rossz bőrben, hogy ne kelljen öt és fél órát várnom a soromra, míg végül csak a kórházban landoltam. Hogy aztán másnap a műtőben pofozzák helyre a szívemet. Bevallom, amikor előző este aláíratták, saját felelősségemre minden beavatkozást vállalok remegett a kezem. Szobatársaim biztattak, nyugalom ők már a hatodik ilyen értágítást éltek meg. Sok választásom nem volt, az éjszaka le nem hunytam a szemem egyébként is egy ötágyas csupa jó emberekkel teli szobában nem is lehet álomba merülni. Megjegyzem sokukkal rögtön mobilszámot is cseréltünk.
Reggel borotválás, ahol kell majd a műtősfiú kíséretében gyalogosan vezetett be az előzetesnek tetsző öltözőbe. Ádámkosztüm, egy lenge zöld lepedővel, majd amikor már kellően le voltam híbernálva de belúlröl meg verejtékeztem felfektettek a keskeny műtőasztalra, ahol még hanyatfekve is láttam miként hatolnak be a koszorúereimbe. Mivel a szobatársaim előzőleg mindenről informáltak sok meglepetés nem ért. A két gyógyító mester is bemutatkozott – jólesett – bezzeg én udvariatlanul mozdulatlanul feküdtem, nem álltam fel. Ahogy illett volna. Majd a dermesztő hidegben – kezdődött tévé játék, nem láttam, hogy miként, de valami mikro szálas drótokkal hatoltak be és tágították takarították a meszesedő, elzáródott érhálózatot. S én ezt a balalsó képernyőn követtem nyomon, figyeltem merre jár a herkentyű, s úgy szurkoltam az orvosoknak, mint a meccseken szokás. Izgultam, hogy jól veszik e a kanyarokat és elér e a drót mindenhová. Nem ért el, rövid volt mert a bal karom felől kellett volna kezdeni, de ami késik nem múlik. Közben mindent hallottam azt is, amikor életmentőim bizonyos kérdésekben-manőverekben nehezen jutottak közös nevezőre. Erre mondják több szem többet lát, az értelmes viták viszik előre a fejlődést….
Akik még ilyen katéterezési beavatkozás előtt hezitálnak – mondom, ne tegyék – nem fáj, és ha túlesnek, e másként látják a világot.
Kifelé menet olyan egy óra elteltével kérdezték elégedett vagyok e.
Jó kedvemben találtak, élve, így még mókázni sem voltam rest.
Megjegyeztem ennyi dicséretet már régen nem kaptam ilyen rövid idő alatt.
Hogy- hogy?
Nos, ahányszor megtolták a drótot, figyelmeztettek – nagy levegőt, beszív, lassan fújja ki. Ezzel segítettem a behatolást.
Mindannyiszor megjegyezték – oké nagyon jóóóó…
Dagadt is a keblem. Majd leeresztett…
