Ha hiszik ha nem engem idáig még egyszer sem tiltott le a Facebook.
Viszont ma először egy régi ismerős a volt városi rendőrkapitány megorrolt rám és tőrölt. Jómagam ugyanis balga módon elolvastam miként bosszankodik a hazai jogállamiságról és fenyegetőzik, ő most már visszaadja a jogi diplomáját. Hiába próbáltam csöndben maradni, képtelen voltam megállni, hogy ne reagáljak a dühére. Minden egyszerre jutott eszembe 2017 novemberéből amikor mint kapitányságvezető nem hagyott a földszinti fogdában szenvedni. Köszönet érte. Valakinek a kérésére elintézte, hogy felmehessek egy ügyvéd nélküli úgynevezett zsarolással vegyes kihallgatásra.
Talán Cseh Tamás volt az a rendőr, aki miközben felcitált a szobájába folyamatosan faggatózott honnan ismerem a kapitányt. Megnyugtattam, hogy az újságból. Tamás kijelentette, ha bevállalom az ügyvéd nélküli kihallgatást, még aznap hazamehetek és megkaphatom a gyógyszereimet. Különben ott helyben elpusztulhatok.
Ha sokáig okoskodom akkor viszont ott alszom a fogdában és megkapom a csirkemájas kekszet. A vége az lett, hogy ott teljes svunggal minden bizonyíték és szembesítés nélkül Cseh úr lazán meggyanúsított. Mögöttem ott sompolygott a rendészet főnöke.
Az ismerősei közül kitiltó kapitány rossznéven vette, hogy magam is pártolom a jogállamiságot mivel ennek hiányában kaptam egy év börtönt. Csak úgy. Ám előtte fogadott barátságosan én pedig teljes bizalommal megosztottam vele, hogy egy volt rendőr jelen volt mikor a néhai általam is tisztelt városvezető a miskolci dzsúdó klubban a támadóim, a két rendész bevédésére instruálta Őt.
Esküszöm, egyetlen szóval sem tagadta. Sőt megnyugtatott ő nem az akit a politika képes lenne befolyásolni. S ezt olyan hangsúllyal mondta, hogy hittem neki. Hiszen maga is megerősítette, hogy jól ismeri a János kollégáját, aki felajánlotta hajlandó mellettem , értem tanúskodni. Mint ahogyan egy ismert főügyész is írásban garantálta kiáll mellettem, elmondja akkoriban Őt is az a két rendész inzultálta, akik engem. Ám Őt megmentette az ügyész igazolványa. 
Nem éppen rövid posztomban a jogállamiság kapcsán arra is emlékeztettem, jeleztem neki, hogy Búzásné Faragó Edit félrevezeti a nyomozást, a kötelező szembesítéseket elkerüli, míg másokét meghamisít, dokumentumokat sikkaszt el és az általam megjelölt tanúkat nem idézi be. Sőt a szemközti mélygarázs videójából is eltüntette a lényeges részt, s feltűnően részrehajló. Simán elfogadta a kettes számú felbujtott tanú rágalmazását, akit aztán a törvényszéken hazugsága okán kizártak.
Máig is éli a világát, az ügyészség védenceként. Különben azt is megírtam, az ügyészség egyik vezetője négyszemközt megnyugtatott, elárulta az, aki a kapitányság vezető urat is törvénytelenségre vette rá valójában nekem letöltendőt szánt. Ők viszont ezt túlzásnak tartották. Különben a miskolci főrabbi és a hitközség akkori elnöke is érdeklődött az ügyemben a kapitány úrtól – a válasza – szerette volna ezt egy figyelmeztetéssel zárni.
Na, vajon ki lehetett az aki civilként ezt nem hagyta. S miért nem? Mi ketten és az egész város már régen tudja .
Immár eltelt csaknem hét esztendő.
Elfelejthetném. Csak ugye közben a támadóm megírta, csak hárman tudjuk mi történt ott és a két tanút maga Kovács László Csaba bujtotta fel a rendőrnő kérésére s Szabó úr vitte be az elérhetőségüket. Közben Kisvárkonyi Csaba , Soltész Edina párja telefonon rögzítve elmondta, az élettársa hazudott, az esemény idején nem is volt ott. A rendőrnő mégis elhitte , noha egyetlen állítása sem egyezett meg a többi tanúéval. A kettes számú tőlem rettegő Petróczy Attilát kizárták a törvényszéki tárgyalásról.
Kapitány úr, mint ezredes még mindig nem késő egy őszinte meghallgatást kezdeményezni. Illetékes helyen feltárni az igazságot. Elmondani, hogy miért kellett meghunyászkodni a már súlyosan beteg városvezető előtt. A diplomával egy időben vagy később tett rendőri esküje arra kötelezné , hogy megszabaduljon a titoktól és feltárja a kulisszák mögötti sompolygást.. Ez nem egyszerű lelkiismereti kérdés, ez gyógyír a lelki egészségre.
