Megtört szívvel tudatom, hogy Édesapánk, Dicsuk Pali, ma délelőtt szülei, testvére és barátai után ment… Nehéz nélküle elképzelni sok mindent, de leginkább ezt a várost, amihez mindig hű maradt. Sokat vitáztunk, de olyankor mindig azt mondta, a végén úgyis büszkék leszünk rá. És igaza volt. Büszkék vagyunk Rá! Álmod legyen édes, drága Apa, az örök derű legyen Veled ott is, ahol most vagy! Szeretlek!
Drága Palikám barátok szomszédok voltunk jóban rosszban. Megdöbbentett a tragédia híre. Gyerekkorunkban Ti a szemközti belvárosi közben laktattok a Széchenyi úton, mi meg a másik oldalon a cérnabolt fellett. Közös játszóterünk az 59. szám alatti macskaköves köz, s Dévai Manyika kertje volt. Sok, számtalan közös emlékünk van , de egyet folyamatosan felemlegettünk. Neked hamarabb jutott roller mint nekem. Egyszerű faskíró, fakerekekkel és nagyon szerettem volna kölcsönkérni. Legalább egy körre. Te Palikám nem osztottad meg a járművedet, míre kitaláltam – olvasni még egyikönk sem tudott – hogy az van ráírva az elejére, odakell adnod Pityunak. Megfontoltad a bölcsességemet és átadtad. Ám amikor kiderítetted, csak a márkanév van rajta, egyszerűen Pajtás nagyon szorultam.
Ha találkoztunk, ha összefutottunk sosem feledkeztünk meg erről a sztoriról. Legutóbb a Calypsoban is addig évödtünk míg bedobtad – ha akarom megajándékoz egy elektromos skíróval.
Közben az elmúlt hét évtized során sokat, sokszor kereszteztük egymás útját. Emlékszem a kedvedért jártunk a Palotásba, ahol Fischer Imi barátommal közösen virágoztatáttok fel az éttermet. Megmutattad, hogy miként kell profi módra a vendég előtt bekeverni a tatárbifsztet. Utánad mentünk , jártunk Tapolcára a Pelikán a pénzügyminisztérium üdülőjéhez tartozó kerthelyiségbe. Grillpartikra. A Szinva parti sörözödet sem hagytuk ki.
Máig is vallom, Rólad megmintázható az igazi vendéglátós szobra , aki nemcsak ajánlja a főztjét de diszkréten meg is lesi mennyire vagyunk elégedettek. Ha távoli vendégeimet meghívtam, s nem akartam felsülni csak Téged kerestelek.
Szalad az idő – elszaladt. Mintha most ünnepeltük volna az ötvenedik szülinapodat a teltházas népkerti vigadóban. Sok barátod volt.
Előttem van, felmentél a színpadra és meséltél, elmondtad honnan hová jutottál és mindenkinek megköszönted az őszinte ünneplést és a rengeteg jókivánságot.
Végül a Magad módján azzal zártad, mennyire jólesik annak, akit ennyien szeretnek, tisztelnek. Jól érzékelted, meg érezted.
Szerettünk, tiszteltünk és hiányozni fogsz. A skíró már nem is kell….
Ezt a figyelemre méltó filmet Krényi László készítette. Kihagyhatatlan. Ez volt Pali barátom.
