Mivel munkásságom 1969 nyarától folyamatosan minden megszakítás nélkül a régió egyetlen kiadójához, a két napilaphoz kötődik, nehezen tudom eldönteni a szánalom vagy a röstellni való káröröm között válasszak.
A rendszerváltásig egyértelműen minden napilap és üzemi újság a kormánypárt tulajdona volt. Majd a nagy felszabadultság mámorában minden megyei napilap a külföldiek kezébe került. Üveggyöngyökért úgy, hogy a helyzetben lévő kollégáimat megvették. Kilóra. Az Észak-magyarország a szebb napokat is látott, valamikor már csak 100 ezer példányban nyomott lap kiadójának a kasszájában több pénz volt, mint amennyiért a labancok megvették. Megkapták volna mellé bónuszként a Déli hírlapot is, amikor a nyugati kiadót még egy magasra nőtt cipőkereskedő képviselte, de minket csak koloncnak tekintett. Hagyta, hogy önállósodjunk, így aztán hosszú évtizedekre azzal büszkélkedtünk, mi vagyunk az utolsó magyar tulajdonú napilap.
Csöndben mondom ráadásul a legrosszabbul fizetett újságírók mezőnyét is mi alkottuk. Amikor 1993 decemberében átvettem a vezetését már olyan 30 millió forintos hiányt görgettünk magunk előtt ám kurucos virtussal elértük, hogy Eugén Russ úr az Észak tulajdonosa rákényszerüljön a velünk való tárgyalásra. Mi ugyanis rövid idő alatt elértük, hogy a példányszámunk kétszeresére nőjön, mint az övéké. Mígnem az új helytartó Josef Kogler úr ki nem találta, hogy megvegye a barátainkat, a támogatóinkat többek között a Népszabadságot és a Springer kiadót. Két évig tartó stratégiai tárgyalások eredményeként – amikor már Szabó Miklós igazgató úrral az összeköltözést fontolgattuk adódott egy olyan politikai változás, amelynek a hátterében elértem, kollégáimat átvette az Észak. Sőt mindenki megdöbbenésére a Déli korábbi vezetése foglalta el az Észak vezető pozícióit. Számunkra ezzel lezárult az Észak és a Dél kegyetlen és időnként mocskos párharca, háborúja. Akkoriban jelent meg egy néhai kolléga tollából a rólam szóló könyv, amelynek a címe a miskolci sajtókirály.
Mire az ezzel kapcsolatos pert megnyertem a szerzője halálos betegséggel küzdött így békejobbot ajánlottam, hogy a másvilágon már barátként várjon. Emlékszem a korábbi kormánypárt hogyan gyűrte maga alá az összes megyei napilapot. Felsorolhatnám azokat a médiaszakembereket, akik nem átallottak ebben a piszkos munkában, mocskos trükkökben szerepet vállalni.
A versenyhivatal addig piszkált minket egy soha el nem követett rágalommal, a nem engedélyezett monopolhelyzettel való visszaélés címén kiszabott milliárdos bírságokkal, mígnem rádöbbentünk ennek a háborús helyzetnek a célja olcsón megvenni az összes napilapot. Majd a saját embereit megtenni vezetőnek. Miskolcon is ez volt a projekt, amelynek a része volt a személyem elűzése, megrágalmazása és tönkretétele. Kérdezem én most mennyire legyek empatikus ezzel a társasággal és hogyan fejezem ki az együttérzésemet mindazokkal, akik 50 esztendő után egyik napról a másikra szorítottak ki és kitépték a tollat a kezemből. Csak úgy egy kitalált ürüggyel.
Az, hogy a választás után Fekete-Szalóky Zoltán főszerkesztő benyújtotta a lemondását, pontosan mutatja, hogy az ő munkájának minőségét nem az újság olvasottsága, hanem a választás eredménye határozta meg”
– ezzel a munkavállalói idézettel indult a héten az egykor a legnagyobb és legszínvonalasabb újság, az Index fideszes megszállásáról szóló cikkünk.
De nem csak ez mutatja meg a fideszes propaganda valódi természetét, hanem még valami:az olvasók eltűnése.
Az elmúlt napokban több orbánista lap látogatottsága is drámai zuhanásnak indult. Ezen a Gemius-adatokból készült ábrán látható, hogy a legnagyobb elérésű Fidesz-közeli lapok, a putyinista pornóblog (Origo), a fideszes pártlap (Magyar Nemzet), a fideszes bulvárlap (Borsonline) és nehezen meghatározható negyedik (Mandiner) oldalain mennyire visszaesett az elmúlt napokban az egyedi látogatók száma:
- A Borsonline viszonylag erősen indult, május 19-én kiugró csúcsot ért el 300,6 ezer real userrel, majd fokozatosan visszaesett, május 25-én volt a mélypont 132,7 ezerrel, a hónap vége felé enyhe korrekcióval.
- A Magyar Nemzet május 18-án tetőzött 182,6 ezernél, utána meredeken esett, és május 28-ra 72,7 ezerre csökkent. A május 15–21-i átlaghoz képest a május 22–28-i átlag nagyjából 50 százalékkal alacsonyabb volt.
- A Mandiner esetében volt a legerősebb relatív visszaesés: május 20-án még 186,3 ezer real usert mért, május 24-re viszont 52,1 ezerre zuhant. A második hét átlaga közel 59 százalékkal maradt el az előző hét nap átlagától.
- Az Origónál is erős törés látszik: május 18-án 469,5 ezer, május 24-én már csak 170,7 ezer real user volt. A május 22–28-i átlag az előző hét naphoz képest kb. 51 százalékkal volt alacsonyabb.
Összességében a május második fele nem egyenletes lassú csökkenést, hanem inkább egy május 18–20. körüli csúcs után bekövetkező, május 22-től általánossá váló nagy visszaesést mutat. A négy oldal együtt két hete átlagosan kb. 696 ezer napi real usert ért el, a következő héten pedig már csak kb. 395 ezret.
- a források elapadása miatti munkaerőhiány okozta kevesebb tartalom,
- nem költenek annyit a posztok hirdetésére,
- technikai hibák, bár ez nem valószínű, hogy pont egyszerre történne mindegyikkel,
- nincs központi iránymutatás, ezért érdektelenebb a tartalom.
A Mandinernél már történtek leépítések, várhatóan mindenhol lesznek még.
