Ez egy észszerű döntés volt. Nem egyedi minden nagyvárosban a neten folytatják. Egyébként szerényen mondom Miskolcon enyém volt az első VHS kamera. Egy Sába tipusu egyszerű, csodálat képet adott. A néhai K. Gyuri barátom Bécsben dolgozott és a nyolcvanas évek elején először egy asztali képmagnót majd egy táskás felvevőt hozott. Enyém volt az első városi tévé csatorna is. A lottóház központi antennájára csatlakozva hétfőnként felkonferáltam egy egy vhs kazettáról valamelyik filmemet. Botcsinálta bemondóként jeleztem, hogy mikor mit láthatnak és felajánlottam a segítségemet a behangolásra. A lépcsőházban a liftben előre kifüggesztettem mikor melyik filmet láthatják. Büszkén mondom sikerem volt – közben tervbe vettem, hogy este 11 órától amolyan felnőtt filmet is lepergetek. Nem volt merszem végül akit ez érdekelt megnézhette nálam vagy kikölcsönöztem a kazettát. Ja és, hogy folytassam a szerénységemet , enyém volt az első videókisiparos engedély. Mindent vállaltam, de első sorban templomi és tanácsi esküvőket gyártottam. Legalább 350 ilyen örökké míg a halál el nem választ féle giccses videót rögzítettem. Az esti lakodalmas vacsorákon is forgattam majd a vendégek azonnal vissza is nézhették a műsort. Óriási sikere volt ezeknek. Mígnem jött Réz András az okoskodó filmesztéta akultúrális minisztériumtól és kitalálta videózni csak diplomás szakvégzettséggel lehet. Barátommal Kerényi Lacival elvégeztük a műszaki egyetem operatöri, dokumentumfilmes szakát. Nem volt olcsó, ha jól emlékszem a diplomamunkám a répáshutai szénégetőkről készült.Persze a kiadó igazgatói és néhány jóindulatú pártvezető magához rendelt, hogy túl sokat keresek, magasabb a jövedelmem mint az övéké. Csuda bátor voltam a rendszerváltás után az illető elvtárs szemébe vágtam, hogy én többet is dolgozom mint ő. Sokat maceráltak végül engedtem az erőszaknak, a saját studiómat velem együtt államosították – a TIT természettudományos társaság képviseletében adtam a számlát így aztán ez a gittegylet is keresett a munkámon. Én meg ebben a formában beilleszkedtem az épülő szocializmusba. Ami fájt, hogy miközben tőlem kérték kölcsön a kamerákat és a felvevő szetteket az alakuló miskolci tévéből kizártak. Kollégáim aktivan résztvettek az alapításban és az üzemeltetésben engem meg kihagytak. Nem jól tették vagy szerencsémre mégis helyesen jártak el. Nekem ugyanis nagyon ment a dokumentum filmezés, állandó megrendelésem volt az Északtervtől és egy egy hétvégén akár 6 esküvőt is bevállhattam. Egyedül voltam a piacon. Aztán volt a városi rendezvényszervezőnek egy irigykedő igazgatója és kitalálta, hatszáz ezer forintért megveszik a saját studiójuk alapjait. Ráfaragtak. Nem értettek hozzá, rengeteg panasz érkezett rájuk és nem győzték a kártérítéseket fizetni. Jut eszembe még manapság is sokszor rám köszönnek és elmesélik, az általam készített videót rongyosra nézték és szeretnék lemezre átvenni. Ennyit a városi studióról – ahová még az Avason voltak gyakran odasündörögtem hátha kérnek a szakértelmem ből. Sőt sok reklámfilmet rendeltem tőlük, amelyeket magam készítettem. Majd később menedzseltem a társaságot Bécsi nyugati kapcsolataim révén kivittem néhányszor a legjobb tévéseket a lehető legjobb munkák elvégzésére. Például a Veldeni tó legpompásabb sporthoteljének a reklámfilmjét a miskolci barátaim forgatták. Az ottani kaszinóról ugyanugy mint a Helvetia ékszer és óra kereskedésről vagy az ÖMV osztrák üzemeiről. Szerintem a studió profi eszközei és a felkészült operatörök egy kincset jelentenek. Nincsenek kihasználva, már régen át kellett volna állniuk a folyamatos fizetős megrendelések teljesítésére miközben szériában gyárthatnák a város krónikáját, interjúkat az ismert lokálpatriótákkal. Kerényi László bajtársam ezt most mint dokumentulfilmes önként készíti csaknem saját szórakoztatására minden támogatás nélkül. Archivumában megtalálható Miskolc elmúlt négy évtizedének minden rezdülése. Gondolom a városi tévé is rendelkezik ilyennel, s ha igen itt az ideje a régi felvételek archiválására.
