Avi/ujkelet.live
A Yedioth Ahronoth riportja négy, izraeli és amerikai forrásra hivatkozva arról számolt be a hétvégén, hogy 2024 nyarán valós esély nyílt egy történelmi izraeli–szaúdi normalizációs megállapodásra – még a gázai háború közepette is. A tárgyalások végül Binjámin Netanjahu miniszterelnök politikai megfontolásai miatt omlottak össze.
A háttér
- A közvéleményben az a narratíva terjedt el, hogy Szaúd-Arábia kizárólag egy palesztin állam azonnali létrehozásáért cserébe lett volna hajlandó normalizálni kapcsolatait Izraellel.
- A négy forrás szerint azonban a valóság ennél jóval árnyaltabb volt.
- Rijád jelentősen enyhített eredeti követelésein, és még azt is jelezte, hogy kész lenne szerepet vállalni Gáza biztonsági és polgári igazgatásában.
- Hónapokon át intenzív egyeztetések, tervezetváltások és kompromisszumkeresés zajlott.
- A folyamat végül Netanjahu döntése nyomán akadt el, aki a háború folytatását és saját politikai túlélését helyezte előtérbe.
Mi történt 2024 nyarán?
A Biden-kormány egyre nagyobb belpolitikai nyomás alatt állt a közelgő amerikai választások miatt, ezért egyszerre akarta elérni:
- a túszalkut,
- a gázai háború lezárását,
- valamint a szaúdi–izraeli normalizációt.
Ekkorra Izrael már elfoglalta a dél-gázai Rafah nagy részét, és az izraeli hadsereg vezetése úgy vélte, hogy a fő katonai erőfeszítést át kell helyezni a Hezbollah terrorszervezet elleni északi frontra.
Ebben a helyzetben találkoztak az amerikai küldöttek Mohammed bin Szalmán (MBSZ) szaúdi trónörökössel.
Mit ajánlottak a szaúdiak?
A tárgyalások során kialakult amerikai–szaúdi terv több elemből állt:
- túszalku;
- tartós tűzszünet Gázában;
- Izrael számára biztonsági ellenőrzési övezet fenntartása az övezet határán;
- Szaúd-Arábia kész katonákat küldeni Gáza stabilizálására és igazgatására;
- ezt követően izraeli–szaúdi diplomáciai normalizáció;
- Izrael kötelezettségvállalása egy palesztin államhoz vezető politikai folyamatra.
Bin Szalmán ezt a béke elhozójának történelmi szerepeként mutatta be: Szaúd-Arábia, mint az iszlám szent helyeinek őrzője, véget vet a háborúnak és a vérontásnak.
A legfontosabb kompromisszum
A legélesebb vita a palesztin állam időzítéséről szólt.
A források szerint:
- a háború előtt Rijád két éven belüli államalapítást akart;
- a tárgyalások végére azonban elfogadta azt a formulát, hogy Izrael öt–hét éven belül kötelezi el magát a palesztin állam létrehozása mellett.
A szaúdi vezetés ezen felül azt is jelezte az amerikaiaknak:
- ha a folyamat késik, nem Izraelt fogják felelőssé tenni, hanem Mahmúd Abbászt és a palesztin vezetést.
Más szóval: Rijád nem akarta évekkel később felrúgni a teljes megállapodást pusztán azért, mert a palesztin állam létrehozása elhúzódik.
Az amerikai csomag
A normalizáció részeként Washington jelentős biztonsági és stratégiai kedvezményeket biztosított volna Szaúd-Arábiának, amelyekhez a Szenátus jóváhagyása is szükséges lett volna.
A Biden-adminisztráció számítása szerint egyszerre teljesülhetett volna:
- a háború lezárása;
- a túszok hazatérése;
- a szaúdi normalizáció;
- egy Izrael és az arab világ közötti új regionális együttműködés.
A belpolitikai akadály
Washington tisztában volt azzal, hogy Itamar Ben-Gvir és Becalel Szmotrics szélsőjobboldali miniszterek ivárhatóan azonnal kilépnének a kormányból egy ilyen megállapodás után.
Ezért a Fehér Ház megkereste Jair Lapid ellenzéki vezetőt, hogy néhány hónapra biztosítsa Netanjahu parlamenti hálóját a megállapodás végrehajtásához.
Lapid erre a források szerint igent mondott, és erről Netanjahut is tájékoztatták.
Miért mondott nemet Netanjahu?
Sok izraeli döntéshozó eleve kivitelezhetetlennek tartotta a tervet:
- még nem likvidálták Jechíje Szinwart;
- a Hezbollah katonai ereje érintetlen volt;
- 2023. október 7. után a „palesztin állam” fogalma politikailag szinte vállalhatatlanná vált.
A források szerint Netanjahu legközelebbi bizalmasai mégis megpróbálták meggyőzni.
Érvelésük szerint:
- Szaúd-Arábia jelenti a kulcsot a teljes arab–izraeli konfliktus rendezéséhez;
- MBSZ rendkívül népszerű a régió fiataljai körében;
- történelmi lehetőség nyílhat Izrael előtt.
Netanjahu azonban úgy ítélte meg, hogy az ajánlat nem éri meg a politikai kockázatot.
Abban bízott, hogy a háború katonai győzelemmel zárul, és a Hamász terrorszervezet összeomlik.
Mi történt ezután?
Izrael elhalasztotta a 2024 júliusi tűzszüneti javaslat elfogadását.
Augusztusban hat izraeli túszt öltek meg egy rafahi alagútban.
Ezzel párhuzamosan a szaúdi vezetés egyre világosabban jelezte:
- Netanjahu kormányával nem lát lehetőséget a normalizációra;
- inkább kivárja Donald Trump esetleges visszatérését, remélve, hogy az amerikai engedményeket Izraellel kötött megállapodás nélkül is megszerezheti.
A nagy kép
A szerző szerint nem biztos, hogy a Biden-adminisztráció terve valaha is megvalósulhatott volna.
Nyitott kérdés maradt volna például:
- képes lett volna-e Szaúd-Arábia valóban stabilizálni Gázát;
- elegendő lett volna-e az izraeli biztonsági jelenlét;
- hosszú távon működött volna-e a konstrukció.
Ugyanakkor a jelenlegi helyzet sem kedvező Izrael számára.
A cikk szerint:
- a szaúdi normalizáció egyelőre nincs terítéken;
- Izrael diplomáciai elszigeteltsége nőtt;
- a Hamász és a Hezbollah terrorszervezetek súlyos veszteségeket szenvedtek, de nem semmisültek meg;
- Irán ismét erősödő pozícióban van, miközben Washington tárgyalásokat folytat vele;
- több izraeli túsz meghalt a fogságban;
- a térség államai egy új Közel-Keletet építenek, Izrael részvétele nélkül.
A szerző végül arra is rámutat, hogy 2025 szeptemberében Netanjahu elfogadta Trump 21 pontos béketervét, amely már kifejezetten tartalmazott egy palesztin állam létrehozásához vezető politikai útvonalat.
A cikk konklúziója szerint ezzel Izrael végül nem kerülte el azt a politikai vitát, amelyet egy évvel korábban még elutasított – miközben elveszíthette a lehetőséget egy történelmi szaúdi megállapodásra.
The post Az elszalasztott lehetőség: A szaúdi normalizáció kulisszatitkai first appeared on Új Kelet Live.
Tokaj
