Avi/ujkelet.live
Október 7. fő kérdése: mi történt volna, ha Netanjahut korábban felébresztik?
A kérdés nem pusztán elméleti. Binjámin Netanjahu miniszterelnök a héten azt sugallta, hogy ha az október 7-i Hamász-támadás előtt időben felébresztik, azonnal mozgósította volna a hadsereget, bevetette volna a légierőt, és megakadályozta volna, hogy a támadók átlépjék a határt.
A 12-es csatorna által tegnap este bemutatott eseménysor azonban ennek ellentmondó képet rajzol: Netanjahut 2023. október 7-én reggel 6:29-kor valóban felébresztették, még azelőtt, hogy az első fegyveres terrorista elérte volna Be’eri kibuc kerítését. Ennek ellenére órák teltek el, mire a miniszterelnök személyesen bekapcsolódott a katonai vezetés munkájába és konkrét intézkedéseket adott ki.
Nem előzmény nélkül történt
A riport hangsúlyozza, hogy Netanjahut és kormányát nem teljes információs vákuumban érte a támadás.
- Korábban már érkeztek figyelmeztetések egy olyan lehetséges Hamász-akcióról, amely során fegyveresek nagy számban hatolhatnak be izraeli településekre, civileket és katonákat rabolhatnak el és ölhetnek meg.
- A biztonsági szervek vezetői is figyelmeztettek az erőszakos eszkaláció veszélyére.
- Jair Lapid, az ellenzék vezetője két héttel a támadás előtt arról beszélt, hogy az izraeli hadsereg, a Sabak belbiztonsági szolgálat, a rendőrség és a hírszerző szervek vezetői egyaránt figyelmeztetik a kormányt.
A politikai vezetés prioritása ekkor a Gázai övezet viszonylagos nyugalmának fenntartása volt, részben azért, hogy ne veszélyeztessék a Szaúd-Arábiával kapcsolatos diplomáciai folyamatokat.
6:29 – Netanjahut felébresztik
A katonai titkár, Avi Gil vezérőrnagy 2023. október 7-én 6:29-kor tájékoztatta Netanjahut arról, hogy a Hamász terrorszervezet meglepetésszerű támadást indított, és rakétatűzről számolt be.
Netanjahu első reakciója a következő kérdés volt:
„Miért lőnek?”
- Később Tzachi Braverman kabinettitkár megpróbálta megváltoztatni a beszélgetések átiratának időpontját, gyakorlatilag kitörölve az első beszélgetést, melyben elhangzott: „Miért lőnek?”
A miniszterelnök kezdetben nem értette a támadás léptékét vagy indítékát. Ronen Bergman Pulitzer-díjas újságíró értelmezése szerint Netanjahu számára logikátlannak tűnhetett a Hamász támadása, mivel Izrael korábban katari közvetítéssel pénzügyi megállapodásokat kötött, Egyiptommal pedig izraeli munkavállalási engedélyekről egyeztetett a gázaiak számára.
Az egyik fő állítás tehát az, hogy Netanjahut nem későn ébresztették fel: a támadás teljes mérete ugyan még nem volt ismert, de 27 perccel azelőtt értesült róla, hogy az első fegyveresek elérték volna Be’eri kibuc környékét.
6:40 – Már tömeges támadásról kap tájékoztatást
Tizenegy perccel később titkosított telefonbeszélgetés zajlott Avi Gill-lel.
Ekkor már arról számolt be Netanjahunak, hogy:
- káosz alakult ki,
- több tucat túsz lehet,
- több száz halott várható,
- a Hamász lényegében háborút indított.
Netanjahu ekkor többek között azt kérdezte, lehetséges-e a Hamász vezetésének likvidálása, „Szinwartól lefelé”, és felvetette a tartalékosok mozgósításának lehetőségét is.
A riport ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló információk alapján nem ismert olyan egyértelmű, konkrét miniszterelnöki parancs ebből az időszakból, amely közvetlenül meghatározta volna a hadsereg fellépését.
A „ha felébresztettek volna” állítás és a valóság közötti ellentmondás
Netanjahu a héten a 14-es csatornában azt állította, hogy a vezetés attól tarthatott: ha felébresztik, túlreagálhatja a helyzetet, és azonnali teljes katonai készültséget rendelhet el.
A riport azonban ezt a narratívát vitatja.
Bergman szerint a „félrekalkuláció”, vagyis annak elkerülése, hogy a Hamász támadását egy izraeli katonai lépés provokálja ki, maga is Netanjahu korábbi politikájából fakadt. Eszerint a miniszterelnök a gázai front nyugalmát tartotta kívánatosnak, miközben más, számára stratégiailag fontosabb ügyekre – különösen a Szaúd-Arábiával kötendő megállapodásra – összpontosított.
A rejtélyes időszak: 7:30 és 9:30 között
Az egyik legfontosabb vitapont Netanjahu mozgása a reggeli órákban.
A miniszterelnöki hivatal szerint Netanjahu 7:30-kor indult kesszáriai villájából a tel-avivi katonai főhadiszállás, a Kirija felé, miután előkészítették a konvoját.
Jair Lapid ellenzéki vezető – volt miniszterelnök – szerint nincs olyan, hogy a miniszterelnöki konvoj előkészítése miatt hosszú várakozásra lenne szükség: a járműveknek elvileg azonnali indulásra készen kell állniuk.
További ellentmondások is felvetülnek:
- a Sabak nyilvántartása szerint Netanjahu 8:22-kor érkezett;
- a Kesszária és Tel-Aviv közötti út üres utakon körülbelül fél órát vehet igénybe;
- Netanjahu naptárában a 7 és 8 óra közötti időszak egy része ki van takarva „információbiztonsági” indoklással;
- három különböző forrás szerint a miniszterelnök valójában csak 9:30 körül érkezhetett meg.
Magyarán, Netanjahu tényleges idővonala továbbra is tisztázatlan, és a pontos válaszhoz állami vizsgálóbizottságra lenne szükség.
Gallant gyorsabban reagált
A riport külön összeveti Netanjahu és Joáv Gallant akkori védelmi miniszter reakcióját.
Gallantot ugyanabban az időpontban, 6:29 körül ébresztették fel.
- körülbelül 20 percen belül már úton volt Tel-Aviv felé;
- 7:30-ra megérkezett a Kirijába.
Netanjahu otthona 20 kilométerrel közelebb van Tel-Avivhoz, mint Gallant akkori tartózkodási helye, ezért ha Netanjahu hasonló sebességgel reagál, akár 7:20 körül megérkezett volna a katonai főhadiszállásra.
Miközben a védelmi miniszter és a katonai vezetés gyorsan mozgásba lendült, Netanjahu személyes jelenléte a döntéshozatali központban jóval később vált érzékelhetővé.
9:55 – Három és fél órával a támadás kezdete után
A két idővonal 9:55 körül ismét találkozik: ekkor Netanjahu belépett a parancsnoki központba, ahol helyzetértékelést tartottak.
Ez volt az első alkalom, amikor a miniszterelnök személyesen beszélt a vezérkari főnökkel – körülbelül három és fél órával a háború kezdete után.
Ekkor már a támadás legsúlyosabb szakasza zajlott vagy sok helyen már lezajlott. Bergman szerint a legtöbb helyszínen a tömeges gyilkosságok jelentős része kora délutánra véget ért.
Netanjahu ekkor állítólag a határ hermetikus lezárását rendelte el. A riport ezt szembeállítja későbbi kijelentésével, miszerint ha felébresztik, „azonnal” megakadályozta volna, hogy bárki átlépje a határt.
A saját hivatala által közölt idővonal alapján is három és fél óra telt el az ébresztés és e konkrét utasítás között.
Beszámolók Netanjahu sokkos állapotáról
A riportban megszólal Amosz Harel, a Haaretz veterán szakértője, aki azt állítja, hogy Netanjahu állapotát a helyzetértékelésen részt vevő vagy hozzá közel álló személyek aggasztónak látták.
Gallant, majd később Gadi Eizenkot volt vezérkari főnök, aki a hadikabinet tagja lett, úgy érzékelték, hogy Netanjahu az első időszakban nem működött teljes kapacitással. Harel nem állítja biztosan, hogy Netanjahu „elvesztette az önuralmát”, de akik látták, olyan vezetőként írták le, aki sokkhatás alatt állt, és nehezen tudott működni és döntéseket hozni.
A riport a jelenséget az 1997-es jordániai Moszad-akcióval állította párhuzamba, amikor a hamászos Khaled Mes’al elleni sikertelen merénylet diplomáciai és politikai válságot okozott, és Netanjahu akkor sem volt a válságkezelés első számú operatív szereplője, a gyeplőt Ariel Saron fogta.
Lapid: délutánig alig kezdeményezett
Lapid személyes beszámolója még élesebb kritikát fogalmaz meg.
Lapid szerint Netanjahu október 7-én délután 4:30-ig alig volt működőképes, és nem ő kezdeményezte a fő katonai lépéseket. Állítása szerint a hadsereg javaslatokat tett, Netanjahu pedig jóváhagyta azokat, de kevés vagy semmilyen önálló stratégiai kezdeményezés nem származott tőle.
Lapid állítása szerint Netanjahu:
- nem beszélt a megtámadott településekkel,
- nem helyezett át önállóan katonai egységeket,
- nem adott ki saját kezdeményezésű műveleti parancsot,
- nem javasolta, hogy személyesen a déli térségbe utazzon,
- nem kezdeményezte települések kiürítését.
Amosz Harel óvatosabban fogalmaz, de lényegében hasonló következtetésre jut: a jelenlegi ismeretek alapján Netanjahu nem hagyott erős, egyértelmű személyes nyomot a támadás első óráinak katonai irányításában.
Politikai túlélőösztön kontra katonai vezetés
A riport szerint Netanjahu katonai és válságkezelési teljesítménye az első órákban bizonytalannak tűnt, miközben politikai reflexei gyorsan működtek.
10:30-kor telefonon beszélt Hollandia miniszterelnökével, aki a lehetséges nemzeti egységkormányról érdeklődött. Netanjahu ekkor egyértelművé tette, hogy nem kíván lemondani szélsőjobboldali koalíciós partnereiről.
11:00-kor pedig már az első videóüzenet felvételére készült.
Úgy tűnik, a katonai válság közepette Netanjahu politikai önvédelmi és kommunikációs ösztöne hamarabb tért vissza, mint az aktív hadműveleti vezetői szerepe.
A figyelmeztetések már éjjel eljutottak a miniszterelnöki hivatalhoz
A riport végül azt a későbbi védekezést is vitatja, miszerint a biztonsági és hírszerző vezetők nem tájékoztatták megfelelően Netanjahut.
Bergman szerint már hajnali 2 órakor továbbították a miniszterelnöki hivatalhoz azokat a jelzéseket, amelyek a határ mentén szokatlan fejleményekre utaltak.
A hivatal hírszerzési tisztje megkapta az anyagokat hajnali 2-kor, majd hajnali 3-kor újabb hívást kapott annak ellenőrzésére, hogy tudomást szerzett-e róluk.
A riport hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti azt, hogy Netanjahu személyesen már ekkor elolvasta vagy megkapta ezeket az információkat, de azt igen, hogy a miniszterelnöki hivatal szintjén már órákkal a támadás előtt rendelkezésre álltak rendkívüli jelzések.
https://anchor.fm/s/51fceecc/podcast/rss
The post Amikor Netanjahu október 7-én megkérdezte: „Miért lőnek?” first appeared on Új Kelet Live.
Forrás: ujkelet.live
Tokaj
