A „messie-szindróma” (a német „Messie-Syndrom” szóhasználatból eredt) nem a tudományos, hanem a laikus elnevezése annak a jelenségnek, amikor valaki extrém mértékben halmoz fel tárgyakat, és képtelen azoktól megszabadulni, még akkor is, ha azok értéktelenek vagy feleslegesek. A „messie” szó a köznyelvben elterjedt, populáris kifejezés, de nem használatos a diagnosztikai kézikönyvekben.
Betegség vagy tünet?
A szakirodalomban ez a viselkedési mintázat általában angolul hoarding disorder néven szerepel, magyarul: felhalmozási zavarként vagy patológiás halmozásként emlegethetjük. Ez a jelenség ma már hivatalos önálló mentális rendellenességnek számít, diagnosztikai kódokkal és terápiás irányelvekkel. Felhalmozási/gyűjtögetési zavar néven szerepel legfrissebb Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM 5 – Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders), és a pszichiátriai kényszerbetegségek csoportjába tartozik. A DSM-5 kódja 300.3 (F42).
A szakmai álláspont szerint tehát igen, lehet súlyos pszichés zavar, amennyiben megfelel a kritériumoknak, és zavarja az életvitelt, viszont nem minden gyűjtögetés számít betegségnek.
Jellemző tünetek, kritériumok
A felhalmozási zavar fő jellemzője, hogy az érintett tartós nehézséget tapasztal a tárgyaktól való megszabadulásban, függetlenül azok tényleges értékétől. Ez a nehézség azért áll fenn, mert az illető érzelmileg is kötődik a tárgyaihoz, és erős szorongást él át már az eldobás gondolatától is. Az eldobással vagy selejtezéssel kapcsolatos szorongás pedig fokozott belső késztetéshez vezet, hogy mindent meg kell tartania.
Az összegyűjtött tárgyak halmozódása sokszor már olyan mértékű, hogy zsúfoltságot, rendetlenséget eredményez, és akadályozza a lakóterek normális használatát (például nem lehet közlekedni a szobában, nem férnek be bútorok), és ha nincs beavatkozás, külső segítség nélkül nem oldódik meg.
A viselkedés jelentős szenvedést vagy társadalmi, munkavégzési, családi funkciócsökkenést okoz.
Ez a típusú gyűjtögetés pedig nem magyarázható jobban más mentális zavar vagy fiziológiai állapot által (pl. szkizofrénia, demencia, kényszergondolatok, vagy az autizmus spektrum zavar egyes eseteiben a csökkent érdeklődéssel stb).
Emellett a diagnosztikai rendszer lehetőséget ad annak a jelölésére is, ha az állapot túlzott beszerzéssel is jár, azaz ha a tulajdont képező tárgyak eldobásának nehézségét olyan tárgyak túlzott beszerzése is kíséri, melyekre nincsen szükség, akár vásárlás, akár mások tárgyainak begyűjtése által.
Fontos megjegyezni, hogy nem minden rendetlenség vagy gyűjtögetés jelent kóros állapotot: a diagnózis feltétele, hogy a személy maga is küzd vele, zavarja az életvitelét, és más zavarokkal nem magyarázható a probléma. Az állapot járhat jó vagy megfelelő belátással, de a betegségbelátás teljes hiányával is.
| Nem csak tárgyakat halmozhat azonban az érintett |
| Egy szomorú variánsa a betegségnek az állathalmozás (angolul animal hoarding). Ez egy olyan gyűjtögető kényszer, amikor az érintett nagyszámú élő állatot tart a lakásában anélkül, hogy megfelelő tartási körülményeket tudna biztosítani számukra. Az illetőnek ebben az esetben általában nincs betegségbelátása, így nincs is tisztában azzal, hogy cselekedetével valójában rosszat tesz az állatoknak és környezetének is. |
Mi állhat a háttérben?
Az okok összetettek, és ma sem ismert mindegyik részlet pontosan. Egyidejűleg több tényező együttese is szerepet játszhat.
Genetikai tényezők: a felhalmozási viselkedés részben öröklődhet, családi halmozódás is előfordulhat.
Neurokognitív tényezők/végrehajtó funkciók gyengesége: döntési nehézségek, az információfeldolgozás problémái, impulzuskontroll-hiányosságok, az érzelmi viszony a tárgyakhoz és a kognitív kontroll kölcsönhatása is központi szerepet játszik
Személyiségvonások, temperamentum: bizonyos személyiségjegyek (pl. perfekcionizmus, döntési bizonytalanság, halogatás hajlama) szintén hajlamosító tényezők lehetnek.
Életesemények, veszteségek, pszichoszociális stresszorok: veszteség, trauma, elhanyagolás vagy az izoláció élménye is hozzájárulhat a viselkedés kialakulásához.
Komorbiditások: sok esetben társul depresszióhoz, szorongáshoz, kényszerbetegséghez, figyelemzavarhoz (ADHD), autizmus spektrum-zavarhoz vagy más pszichiátriai állapotokhoz.
Terápia és kezelési lehetőségek
Pszichoterápia
Az elsődleges kezelési forma a pszichoterápia, azonbelül is a kognitív viselkedésterápia (CBT), melyet speciálisan halmozási viselkedésre adaptáltak (pl. döntési tréningek, expozíció a kidobással, szervezési készségek fejlesztése).
A standard OCD-hoz alkalmazott CBT és expozíciós technikák önmagukban ritkán hatékonyak halmozási zavar esetén, mivel itt más mechanizmusok is szerepelnek a probléma fennmaradásában (pl. döntési paralízis, érzelmi kötődés a tárgyakhoz).
Csoportos, akár online terápiák is rendelkezésre állnak, mivel ezek lehetővé teszik a szociális támogatás megélését és a költséghatékonyabb kezelést.
Gyógyszeres kezelés
Bár nincs olyan gyógyszer, amely kifejezetten csak erre a rendellenességre írható fel, gyakran alkalmaznak szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókat (SSRI-k), különösen ha fokozott szorongás vagy depresszió is társul a halmozáshoz. A gyógyszeres kezelés önmagában általában nem elegendő, de pszichoterápiával kombinálva a két kezelés együttesen hatékony tud lenni, viszont gyakran hosszabb időre van szükség a javuláshoz.
Kiegészítő intervenciók, gyakorlati megoldások
Hasznosak lehetnek kiegészítésképp a:
- viselkedéses beavatkozások, például célzott selejtezés, fokozatos tárgyeltávolítás, döntéshozás gyakorlása
- fokozott szociális támogatás, környezetalakítás: mások bevonása (barátok, család, segítők) a selejtezési folyamatba
Súlyos esetekben, ha az otthon állapota veszélyes, környezetvédelmi, egészségügyi beavatkozás is szükségessé válhat: extrém esetekben egy idő után a felhalmozott szemét ugyanis kártevők, élősködők otthonául is szolgál.
Kihívások a kezelésben
Sajnos gyakori a belátás hiánya: sok érintett nem érzékeli, hogy rendellenessége van, ezért nem keresi a segítséget sem. Bizonyos esetekben nehéz különválasztani a halmozási viselkedést más rendellenességektől, pl. demencia, szerhasználat, pszichózis is állhat a háttérben, és nem a felhalmozási zavar az elsődleges ok.
A betegség még nem kutatott olyan régóta, és sok kérdés nyitott még, ilyenek például a hatékonyabb gyógyszeres stratégiák, prediktorok, neurobiológiai hátterek aspektusai.
