ujkeletlive
Megerősítve döntését, a legutóbbi izraeli-iráni konfliktus leállítására vonatkozóan, Donald Trump amerikai elnök kijelentette, hogy „a végső fázisában járunk annak, ami egy nagyon-nagyon jó megállapodás lesz,” utalt az iráni háború lezárására irányuló erőfeszítésekre az újságíróknak, majd arra a kérdésre, hogy napokról vagy hetekről van-e szó, közölte „két-három napot” vesz igénybe.
Binjámin Netanjahu miniszterelnök kormányában nagy ünneplés előzte meg Donald Trump második győzelmét. Az elnök tavaly januári hivatalba lépése után Netanjahu új, eddig nem tapasztalt perspektíváit jelentette be az amerikai-izraeli kapcsolatoknak, köszönhetően az elnökhöz fűződő évtizedek óta töretlen személyes barátságának. Míg a koalíció radikális partnerei a Júdea és Szamáriai szuverenitás kiterjesztését, és Gáza elfoglalását, illetve az ott élők „önkéntes” kitelepítését várták az elnöktől, a miniszterelnök a Fehér Házban közismert kiemelt státusza révén az iráni fenyegetettség felszámolására irányuló tervei megvalósítását tűzte ki célul.
Netanjahu közbenjárását végül siker koronázta, és a tavalyi egyelőre izraeli kezdeményezésű 12 napos háborút követően, kevesebb mint egy évvel, Trump végül beleegyezett a közös, mindent átfogó Irán elleni hadművelet indításába, és nagyrészt finanszírozásába is.
Negyvennapos intenzív bombázások után Trump elnök április 8-án jelentette be az iráni tűzszünetet, deklarálva a maximális győzelmet. A háború végleges lezárása ugyan korántsem körvonalazódott, de már akkor világossá vált, hogy a libanoni kártyát mind Izrael, mind Teherán nyomásgyakorlásra fogja használni, ami előbb utóbb eszkalálódáshoz, majd az egész régiót ismét lángbaborító háború újraindításához vezethet.
Összességében, Trump és Netanjahu alapvető céljai a hadművelet elindítása előtt sem voltak teljesen összhangban, az áprilisi tűzszünet után a két ország stratégiai, illetve a két vezető személyes politikai érdekei azonban egyre inkább távolodni látszanak.
„Bibinek szüksége van a háború folytatására, hogy politikailag életben maradjon Izraelben, Trumpnak pedig szüksége van a háború végére, hogy politikailag életben maradjon az USA-ban,” – idéz az Axios egy amerikai forrást.
Az amerikai elnök szerint az iráni fegyvernyugvás előbb vagy utóbb a háború befejezésére irányuló megállapodás sikeréhez vezet, melynek feltétele a teljes mértékű iráni nukleáris leszerelés, miközben a Hormuzi kettős blokádot Teherán tárgyalási alapként, míg a Fehér Ház gazdasági nyomásgyakorlásra tartja fenn. A háttérben zajló libanoni konfliktus egyértelműen a tárgyalások előrehaladását fékezi, és annak ellenére, hogy az Egyesült Államok többször is beavatkozott, közvetítve az izraeli–libanoni tűzszüneti megállapodásokat, Trumpnak mégsem sikerült megakadályoznia az eszkalálódást, így a feszültség két napja tetőzött.
Azt követően, hogy saját érdemeként, és a tárgyalásokból Izraelt kihagyva, Trump eltökélt szándéka az iráni háború lezárása a Hormuzi blokád gazdasági nyomása és diplomáciai tárgyalások útján, az egyébként kizárólag a háborús megoldást támogató Netanjahu számára a harcok újraindítására csak egyetlen lehetőség maradt, vagyis az izraeli hadsereg, és a libanoni Hezbollah közötti feszültség végletekig fokozása, ami Teheránt a tűzszünet megszegésére fogja kényszeríteni.
Az is borítékolható volt, miszerint a Hezbollah elutasítja a múltheti legújabb tűzszüneti megállapodást. Négy nap relatív nyugalom után a terrorszervezet vasárnap délelőtt újabb támadást indított az északi határmenti közösségeket célozva, és ezt követően az Izraeli Légierő válaszcsapást hajtott végre Bejrút déli elővárosában, a Hezbollah fellegvárának számító Dahieh negyedben.
Innentől kezdve ellentmondásos hírek kerültek nyilvánosságra, egyrészt a 12-es csatornának amerikai források azt nyilatkozták, hogy a Fehér Ház soha nem adott „zöld utat” a Hezbollah bejrúti célpontjai elleni izraeli légicsapásokhoz, és egyikük kijelentette – „nekünk ehhez semmi közünk nem volt.” A Ynet-nek nyilatkozó izraeli politikai források szerint Trump tudott, és nem is ellenezte az akciót, igaz abban a reményben, hogy Netanjahu korlátozott csapásra utasítja a légierőt, ami egyébként szintén érvényes az ominózus iráni támadást követő megtorlócsapásra.
Az igazság valószínűleg valahol középen keresendő, de bárhogyan is volt Jeruzsálemben számítottak arra, hogy Irán beváltja fenyegetését, miszerint bármilyen Bejrút elleni izraeli támadás az USA-közvetítette tűzszünet megsértésének tekintenek, miután Teherán válaszolni fog. A válasz a bejrúti támadást követően vasárnap este érkezett az északi közösségek ellen indított több hullámban indított ballisztikus rakéták formájában, amelyek nem csapódtak be, és nem okoztak sérüléseket vagy károkat.
Miután, az izraeli válasz elkerülhetetlen volt. Trump éles felszólalásai ellenére, miszerint arra figyelmeztette Netanjahut, hogy kerülje el az iráni megtorlócsapásokat, és nyomában az eszkalálódást, mégis egyértelmű volt az izraeli légierő támadásainak újraindítása, egyetlen kérdés maradt nyitott – meddig engedi az elnök a helyzet fokozódását, és a sokat hangoztatott, kizárólag egyedül hozott döntését valóban tudja-e érvényesíteni.
Netanjahu, és az izraeli hadsereg által közzétett nyilatkozatok szerinti kiterjedt, napokig vagy ki tudja meddig tervezett újraindított háborút végül minikonfliktusként lezáró Trump egyértelművé tette hatalmi befolyását, az elemzők, és a média számára már csak az maradt hátra, hogy összegezze az eseményeket, és a háttérben zajló történéseket
A Ynet részleteket ismerő politikai forrása azt állítja, hogy Izraelben már múlt csütörtökön el akarták kezdeni Teherán bombázását, utolsó lehetőségeként az Iránnal körvonalazódó rossz megállapodás meghiúsítására. A csütörtöki tervezett támadást Trump nyomására azonban lefújták, ugyanakkor a Hezbollah további rakétáit kiváló lehetőségnek tekintették a a terv megvalósítására. A Ynet szerint dominóeffektusban gondolkodtak: a bejrúti támadást követően Irán rakétákkal támad Izraelre, ami igazolja a háború újraindítását, ugyanis Netanjahu még mindig a rezsim bukását látta az iráni infrastruktúra, és az energiacélpontok bombázása révén.
Ilymódon, Netanjahu az április óta tervezett legnagyobb csapáshullámra készült Irán ellen, amikor Trump felhívta Netanjahut, és a csapások leállítását kérte, – jelentette az Axios két izraeli forrásra hivatkozva.
„Azt mondtam ‘Bibi, légy óvatos, különben nagyon hamar magadra maradsz,’” – idézi az Axios az izraeli forrást, aki úgy véli, hogy voltak nézeteltérések a hívás során, de Netanjahu beleegyezett a támadások leállításába, amennyiben Irán is ezt teszi.
A támadások fokozódása előtti nyilatkozataihoz hasonlóan Trump ismét azt állította, hogy Irán megállapodást akar, és azt hamarosan alá is írhatják, ami „meg fogja akadályozni, hogy Iránnak atomfegyvere legyen, és leállítja az urándúsítást. Ez egy zseniális üzlet. Mindent megkapunk, amit akartunk,” – állította Trump.
A kulisszák mögött – a hónapok óta húzódó tárgyalások, és a Hormuzi kettős blokád közepette, és eleve saját pártján belüli nyomás alatt Trump válaszúthoz érkezett, és mérlegelnie kellett egy határozott közbelépést mielőtt az egész régiót lángra gyújtó háborút Netanjahu végérvényesen berobbantja.
Az ellentmondásos nyilatkozatokat hátterében, izraeli források szerint az Izraeli Védelmi Erők a bejrúti csapás előtt értesítették a Központi Parancsnokságot (CENTCOM), a Fehér Házat viszont nem, míg egy amerikai tisztviselő szerint az elnök, aki néhány nappal korábban egy feszült telefonbeszélgetés során behúzta a kéziféket egy hasonló, tervezett izraeli támadásnál, nem örült a csapásnak.
A lényeget tekintve – a csapások tegnap hajnali elindítása előtt Netanjahu azzal érvelt, hogy az Izrael elleni iráni támadás megválaszolatlanul hagyása ártana Izraelnek, és az USA-nak, nem kevésbé a Trump által hangoztatott megállapodásnak is. A miniszterelnök szerint a tétlenség azt az üzenetet küldené, hogy Irán van fölényben, és el tudja rettenteni az Egyesült Államokat, és Izraelt a katonai lépésektől.
Mindenesetre, a hívást követően Netanjahu környezetében úgy értelmezték, miszerint Trump válasza bár ellenezte a megtorlócsapásokat, nem tekinthető egyértelmű „nem-nek.”
„Kizárt, hogy Bibi a megegyezés jeleként értelmezhette volna azt, amit az elnök mondott neki. Kifejezetten közölték vele, hogy az elnök nem támogatja, de ő azt teszi, amit akar,” – állítja mégis egy amerikai tisztviselő.
Ezt követően ismét nem teljesen tisztázott, miszerint mikor és hogyan értesítette a miniszterelnök a Fehér Házat a csapások újraindításáról. Az izraeli verzió szerint Netanjahu tájékoztatta Washingtont, hogy a csapások végrehajtása mellett döntött, Trump később viszont azt állította, hogy Izrael „nagyon későn értesített minket. Már úton voltak. De végül sikerült korlátoznom.”
A vasárnapi iráni bevezető után, Izrael kulcsfontosságú petrolkémiai létesítményeket, valamint más teheráni célpontokat támadott, miután ismét Irán következett a Tel-Avivra célzott rakétatűzzel. Az amerikai hadsereg nem vett részt az izraeli támadásokban, de az iráni rakéták elfogásában segédkezett.
Végül, az utolsó pillanatban Trump beavatkozott, amit az Axiosnak úgy értékelt, hogy a régió öt országából hívták fel Netanjahu leállítását kérve.
„Ezek az országok nagyon aggódtak. Szeretik azt a megállapodást, amin dolgozunk,” – közölte, majd azt is állította, hogy kormánya hétfő reggel üzeneteket kapott az irániaktól, miszerint készek leállítani a támadást, ha Izrael is hasonlóan cselekszik.
„Felhívtak minket, és azt mondták, hogy nem indítanak több támadást, majd kérték, hogy szóljunk Izraelnek, hogy ők se támadjanak többet,” – összegezte Trump.
Eközben, Izraelben
A miniszterelnök tájékoztatta a kabinet minisztereit az amerikai elnökkel folytatott tárgyalásairól, és a tűzszünetre vonatkozó döntéséről. Becalel Szmotrich pénzügyminiszter véleménye szerint Irán helyett inkább a bejrúti Dahijeh negyedre kell összpontosítani, mondván „hadd könyörögjön a Hezbollah,” míg Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter azt követelte, miszerint „világossá kell tenni Trump számára, hogy vannak vörös vonalak. Ha Libanonból vagy Iránból megtámadnak minket, az egy vörös vonal, és válaszolnunk kell,” mire Netanjahu gúnyosan megjegyezte: „három hónap múlva választások.”
Árje Deri, a Sász elnöke, akit Netanjahu annak ellenére meghív a kabinetülésekre, hogy hivatalosan nem tagja a testületnek szintén megszólalt, mondván – „elég az Irán és Bejrút elleni támadások ötleteiből, legyünk reálisak. Felelősségteljesnek kell lennünk.”
Összegezve – bár Netanjahu, és a kormány komplex támadásra készült Irán ellen, és Trump egyértelműen kikényszerítette a leállást a miniszterelnök változtatott a narratíván, mondván – „egy oldalon állunk Trumppal. Nem szabadítja fel Irán befagyasztott forrásait, és eltökélt szándéka, hogy megszerzi és kivonja az atomanyagot. Miért kellene vitatkoznunk vele?”
A Ynet szerint Netanjahu környezetében úgy látják, hogy a miniszterelnök „nem tűnt csalódottnak, és egyértelművé tette, hogy együtt kell haladnunk nagy barátunkkal, Trumppal,” majd a kormányzati tisztségviselők azt is hozzátették: „nem megadásról volt szó. Az irániak léptek, mi válaszoltunk nekik. Nem ez az utolsó kör.”
A másik fél – az iráni parlamenti elnöke, és főtárgyalója, Mohammad Bagher Ghalibaf szerint Trump legutóbbi kijelentései a szándéknyilatkozat-tervezetről ellentmondanak annak, amiben megállapodtak, majd hozzátette – „egyáltalán nem bízunk a másik oldalban.”
Ghalibaf szerint Iránnak diplomáciai, és katonai nyomással sikerült új játékszabályokat kialakítania Libanonban, majd kijelentette, hogy országa célja a háború lezárása, nem pedig az Amerikával való kapcsolatok normalizálása.
Libanon – az iráni-izraeli-Hezbollah tengely közé szorult Joseph Aoun libanoni elnök egyenesen Izraelt szólította fel.
„A katonai megoldás soha nem fog biztonságot nyújtani,” – nyilatkozta Aoun a CNN-nek, majd egyenesen az izraeli kormányhoz és lakossághoz fordulva, kijelentve, hogy a katonai megoldás „soha nem fog biztonságot és nyugalmat nyújtani” az Észak-Izraelben élők számára. Mi készen állunk, akarjuk, és elkötelezettek vagyunk. Önök is? Ha igen, üljünk le, és tárgyaljunk.”
A libanoni kormány nevében, Washington közvetítésével Izraellel közvetlen tárgyalásokat folytató Aoun hangsúlyozta – „elegünk van, és békében akarunk élni; a libanoni nép megérdemli, hogy békében, és méltóságban éljen; megérdemlik, hogy ne kelljen végignézniük otthonaik lerombolását 5-10 évente.”
Továbbá, az izraeli hadműveletekkel kapcsolatban a libanoni elnök kijelentette: „lerohanhatják az egész országot, a földdel tehetik egyenlővé az egész országot, de a céljukat soha nem lesznek képesek elérni.”
Végezetül, kizárta annak a lehetőségét, hogy találkozzon Netanjahuval a háborút lezáró megállapodás létrejötte előtt, amely szerinte egy megnemtámadási egyezmény lenne, nem pedig egy teljes körű békeszerződés.
„Véget kell vetnünk a Libanon és Izrael közötti ellenségeskedésnek. Mindörökre. És ezen egyezmény az útja lehet egy igazságos és tartós békének,” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy Libanon a Szaúd-Arábia által támogatott 2002-es Arab Béke kezdeményezéssel összhangban lépne fel, amely az egész arab világgal való kapcsolatok normalizálását kínálja Izraelnek, amint az eléri a kétállami megoldást a palesztinokkal fennálló konfliktusában.
Izraeli kémkedés a Trump-adminisztráció ellen
JD Vance amerikai alelnök szerint az Egyesült Államoknak és Izraelnek „számos közös érdeke van, de vannak olyan helyzetek is, amikor az érdekeink eltérnek egymástól,” – válaszolta a Fox News műsorvezetőjének azon kérdésére, miszerint „mennyire aggódik amiatt, hogy Izrael kémkedik az Egyesült Államok után, és önfejűen akciózik Libanonban?”
Vance azonban kitért a kérdés elől, és az elnököt idézte, mondván „miközben Izraelnek nyilvánvalóan megvannak a maga céljai, az Egyesült Államok legfőbb célja Iránnal kapcsolatban az, hogy biztosítsa: Iránnak ne legyen atomfegyvere,” – majd kijelentette: „az elmúlt másfél évben megteremtettük a szükséges mozgásteret, amely alapján az elnök úgy véli – és szerintem igaza van –, hogy el tudjuk érni az iráni nukleáris megállapodás hosszú távú rendezését.”
„Ez Izraelnek vagy tetszik, vagy nem. De alapvetően úgy gondoljuk, hogy ez szolgálja leginkább az Amerikai Egyesült Államok érdekeit.”
Vance azt is állította, hogy az irániak „nem akarják a háború folytatását, ez nem áll az érdekükben, és úgy gondolom, hogy leülnek a tárgyalóasztalhoz, és letesznek bizonyos dolgokat az asztalra. Természetesen mindent ellenőrizni fogunk, de ha megkötjük ezt az üzletet, az hatalmas győzelem lesz az amerikai nép számára,” – majd részletezte a korábbi elnök Barack Obama által jegyzett JCPOA iráni megállapodás, illetve a Trump részéről támogatott nukleáris leszerelés közötti különbségeket, hangsúlyozva – „a következő hozzáállást fogjuk tanúsítani – teljesítsük az elnök küldetését, de hosszú távon ellenőrizzük, hogy az irániak betartják-e a megállapodás rájuk eső részét. Ez komoly kihívás, de az elnök jó pozícióba hozott minket a megvalósításához.”
The post A legújabb iráni-izraeli minikonfliktus tanulsága first appeared on Új Kelet Live.
