Régóta szerettem volna felmenni a Miskolci Színház tűztornyába az órához. Közelebbről megnézni és letekinteni a magasból. Körbenézni a várost. Ott fent torony magasan.
Egy élmény volt amit köszönök a Miskolci Nemzeti Színház recepciósának aki el vagy felkalauzolt.
Tehát a jövő heti Észak jegyzetem erről szól majd. Már a címét is tudom, de nem árulom el. Levédettem.
Ja és a holnapi Északban olvashatják a A celluloid vége című írásomat. Annyit elárulok semmi köze a narancsbőrhöz.
Közben képet cseréltem – ha valaki nem látná ez a volt Kossuth mozi előtere. Így nézett. Nos egyszer ebben a moziban volt egy ilyen nem is tudom minek nevezzem című fotózás. Ezek a képek nem kerülhettek a lapba viszont az érintettek aláírták, hozzájárultak a felvételek nyilvánosságra hozatalához. Ami késik nem múlik.
S akkor ide meg visszateszem a toronyóra képét.
Tokaj
