Emlékszem még egy egyszerű háromnapos parádsasvári kirándulást is azzal kezdtük, hogy vettünk az első trafikban három üdvözlő lapot, bélyeget és küldözgettük az anzikxokat. Jól vagyunk minden nagyon szép és sokat gondolunk rátok, aláírás a végén.Majd amikor már hazaértünk , három napra a képeslapot is kivitte a Magyar Posta.
S mi van ma , az okos-telefonok, a facebook az internet világában. Szürcsöljük a kókusztejes koktélt az óceán másik partján majd tényleg haza gondolunk. Küldünk egy SMS-t vagy színes fotót a mobilunkról az otthoniaknak, a kollégáknak. Vagy pózolunk egy csábosat az irigyeinknek a facén majd csodálkozunk egy nagyot ha lebuktunk.
Egyébként a debreceni szakmai világjárásnak indult vagy álcázott télies nyaralás körüli csámcsogás nem újszerű. Volt már egy két ilyen ehhez hasonló spanyolországi túra is. Ott is az lett a vége, hogy a résztvevők kényszeredetten fizettek mint a dzsentri katonatisztek. Szerintem ez elegendő bünti lesz a most még önfeledten napozóknak is akik kényszeredetten de lenyelik a rájuk váró drága keserű pirulát.
Gondolkodtam – engednék e a csábításnak ha egy cég szakmai kirándulásnak álcázott nyaralásra fizetne be nekem. Volt is már rá példa , egy zsurnalisztákból toborzott csoporttal egy sörgyár egy jó nevű belga cég költségén három napig dözsőltünk Prágában. Később Észak Tirolban, Olaszországban is járhattam egy úgynevezett desztinációs szakmai bizottsággal – tiszta Hawai volt. A repülős utakat kihagytam – tartok a légi utazástól. Tehát ilyen amerikai buliba soha sem tudnának besorozni.
Ám ha még is, – bár ilyen veszély aligha fenyeget majd – eszembe se jutna képeket küldözgetni a facéra. Ráérnék vele hergelni a barátaimat ha szerencsésen hazaérek. Mert okos telefonokhoz okos emberek is kellenének.
szantograf.hu
Tokaj
