Kritika az űrből – zűr a telefonon át – visszatereltem az elveszett ebet – itt csak a jóról beszélünk

Kaptam egy érdekes, említésre méltó levelet. Röviden fogalmazva – az írója azt rója fel, hogy a portálomon csupa jó, kellemes és pozitív hír és tudósítás olvasható. Semmi cirkusz, semmi , semmi kritika. Úgy tetszik mintha mindennel elégedett lennék. Az igazság, hogy ez korántsem állítható. Egyszerűen arról van szó, hogy egy idő után mindenki belefárad a konfrontációkba. Ha azt észlelem, hogy minden jó szándék vezérelte vélemény nyilvánítás felbőszíti az érintetteket akkor az az érzésem támad mintha szembe mennék a forgalommal a sztrádán. Így aztán kezdek elkényelmesedni. Képes vagyok végül olyat is leírni amiről mindannyian tudjuk, messze áll a valóságtól.

Tehát továbbra is a komfortérzetünket erősítő ötcsillagos sztorikkal folytatom. Ma délelőtt a miskolci lottóház előtt elszabadult egy szép kutyus. Elszakadt a póráza. A gazdija kétségbeesetten kereste. S minő szerencse tíz perccel később rátaláltam. Sikerült visszaterelnem a rakoncátlan négylábút. Mondtam neki, ha még egyszer elkóborolsz nem kapsz vacsorát. A szemeiből olvastam, megértette mit mondok.

Ennél sokkal izgalmasabb, hogy telefonon át életveszélyesen megfenyegettek. Nem is akárki és nem is akárkikkel.  Jó lenne ezt is kiteregetni, de minek. Ahogy magunkat ismerem indulatból sok minden mondunk egymásnak majd kölcsönösen igyekszünk elfelejteni. Ám ehhez még minden elhangzott szót meg kell emészteni, végig kell gondolni, aztán majd meglátjuk alapon fátylat borítanék minderre magam is.