Legalábbis ez derül ki Köves Slomó két nyilatkozatából. Egy New Yorki-i székhelyű lap hozzájutott a múzeum anyagának 400 oldalas koncepciójához.
2014-re tervezték a megnyitását, egészen mostanáig pedig úgy tűnt, hogy jövőre tényleg megnyithatja kapuit a Sorsok Háza, a New York-i Jewish Telegraphic Agency (JTA) cikke szerint azonban most úgy néz ki, további két évet csúszik a megnyitó.
A cikk felidézi a múzeum hányattatott sorsát. Azt, hogy 2012-ben az eredeti koncepció kidolgozását Schmidt Máriára, a Terror Háza múzeum főigazgatójára bízták. Hogy a projektnek emiatt eleve csekély támogatottsága volt a zsidó közösségekben, és aztán 2014-ben ez is elillant a német megszállás Szabadság téri emlékműve miatt, amelynek a bírálói szerint az alkotás tisztára akarta mosni a magyarok bűnrészességét a holokausztban. Majd, hogy a kormány 2018-ban bízta a Köves Slomó vezette EMIH-re a Sorsok Háza múzeumi anyagának az összeállítását.
A Sorsok Háza létrehozására eddig mintegy 7,5 milliárd forintot fordított a kormány. A megnyitó időpontját eredetileg 2014-re tervezték.
Bár Köves Slomó legutóbb a Partizánnak kicsivel több mint két hónapja adott interjújában azt ígérte, hogy a múzeum 2022-ben meg fog nyílni, a Jewish Telegraphic Agency cikke most Köves Slomót idézve azt írja, hogy a nyitás csak 2024-re várható. Köves a lapnak arról beszélt, hogy a múzeumnak rögös volt az indulása, és sokan már akkor stigmatizálták, mielőtt tartalmilag bármit láttak volna belőle. „Olyan tartalmon dolgozunk, amely megmutatja a holokauszt tragédiáját Magyarországon, és reményre inspirál a jövőt illetően” – mondta a lapnak.
A JTA hozzájutott a múzeumi anyag 400 oldalas koncepciójához, amely 1867-től 2021-ig öleli fel a zsidók magyarországi történetét. (1867-ben, az Osztrák-Monarchia idején valósult meg a zsidók jogegyenlősége.) A lap szerint a dokumentum „tartalmaz néhány kellemetlen igazságot a magyar ultranacionalisták számára, akik azt a nézetet támogatják, hogy a magyarországi zsidók üldöztetése akkor kezdődött, amikor 1944-ben Németország megszállta az országot.” A dokumentumban azonban szerepel, hogy Horthy Miklós – akire a nacionalisták közül sokan hősként néznek fel – már a megszállás előtt korlátozta a magyarországi zsidóság jogait.
| A zsidóellenes intézkedések már 1920-ban, a numerus claususszal elkezdődtek, az első zsidótörvényt 1938-ban hozták meg, majd sorban a másik kettőt, ami a zsidók beazonosításával, majd fokozatos kiszorításával, megbélyegzésével és üldözésével járt. A magyarországi zsidó holokauszt első állomása az 1941-es kamanyec-podolszkij tömegmészárlás volt. És bár tény, hogy a magyarországi zsidók deportálása a német megszállással kezdődött, de a magyar állam ekkor nem a védelmet mulasztotta el, hanem aktívan segítette a náci tömeggyilkos gépezetet. |
Szintén szerepel a dokumentumban, hogy 1996-ban az akkori miniszterelnök Horn Gyula volt az első magyar vezető, aki elismerte az állam felelősségét a magyarországi holokausztban, valamint bocsánatot kért, és lépéseket tett a restitúció irányába.
Köves Slomó a JTA-nak azt mondta, a múzeum rögzíti és reflektál a magyar állam intézményeinek a felelősségére, bűnrészességére és kollaborációjára a holokausztban. Eddig 1,5 millió dolláros támogatást gyűjtöttek a történelmi anyag kiállítására, és a kormány 1 millió dollárral, durván 320 millió forinttal járult hozzá a költségek fedezéséhez.
Köves arról is beszélt a lapnak, hogy a magyar bűnrészesség fokozatosan fog megjelenni a kiállításon, előbb a zsidóság magyarországi életének tágabb kontextusát akarják bemutatni. Hangsúlyozta, hogy a fokozatosság nem a politikai korrektség szándékára vezethető vissza. Szerinte egy iskolai látogatás a múzeumban sok diák számára az első kapcsolódás lesz bármihez, ami zsidó, ez pedig emeli a tétet: „Azt jelenti, hogy nem a holokauszttal vagy Auschwitzcal kell nyitnunk, mert különben ez lenne ezeknek a diákoknak az első és egyetlen asszociációja a judaizmusra” – érvelt a lapnak. Köves Slomó szerint a múzeum egyik célja, hogy ne csak mint tehetetlen áldozatokat mutassa be a zsidókat, hanem mint méltóságteljes egyéniségeket, akik mentálisan, spirituálisan és néha fizikailag is kiálltak a gonosz ellen.
Bár a Partizánnak nemrég adott interjúban külön kérdésre sem mondta el azoknak a nevét, akik részt vesznek a projekt tervezésében és a koncepció kidolgozásában, mert az érintettek szerinte „attól tartanak, hogy a szakmai karrierjük tönkremenne”. A JTA cikkéből kiderül, hogy Köves a téma olyan nemzetközileg elismert szakértőit nyerte meg, mint Yitzchak Mais, a Jad Vasem volt igazgatója, Esther Farbstein izraeli holokausztkutató és David Marwell, a New York-i Museum of Jewish Heritage volt igazgatója.
A lapnak megszólaló holokausztkutató Karsai László Yitzchak Mais szerepvállalásáról azt mondta: „Talán egy új Holokauszt Disneylandet akar létrehozni Magyarországon.” Pelle János holokauszttörténész, aki a lap szerint részt vett a múzeumi anyag egy részének a kidolgozásában, arról beszélt, hogy a Sorsok Háza körüli vita nem akadémiai, hanem politikai jellegű.
Megszólalt a lapnak Esther Farbstein is, aki azt mondta, eddig még semmilyen cenzúrát vagy beavatkozást nem tapasztalt a múzeumi munkájában. Ha ez megtörténne, hátat fordítana a projektnek – mondta.
