Fülszöveg nélkül nincs könyv. Ez a kiadók fix ideája. Hát, ha kell, akkor megírom. Mese nincs. Szállítom. Egy frászt – már én is csúnyán beszélek – eltanultam Gyurcsány Ferenctől. Fülszöveg nem lesz. Helyette kikotyogom, hogy is jutott eszembe a feltérképezése. A szokásos vidéki országjárásakor betoppant a szerkesztőségbe. Nem először tette. Most nem jött előtte az az aranyos kis tűzszerész kutya, amely mindig megelőzte. A nagy német bombakereső juhász, se amely a kolléganőim kedvence volt. És se cukrot se vizet nem fogadott el, mint egy bürokrata csinovnyik beszagolt az íróasztalok alá. Ránk se hederítve végezte a munkáját. Amikor befejezte kötelességtudóan hagyta magát simogatni.
Félórával később jött a Miniszterelnök. A fekete Audi nyolcas – amelyben mindig elfelejtette magát bekötni (ezért is feljelentették)– a felezővonalon stoppolt le. Nem engedte, hogy ajtót nyissanak neki. A járdán állók az arra járók kíváncsian lesték. Semmi urizálás, kipattant s üdvözlés közben mindenkinek meghajolt. Színpadiasan megadta a módját. Honthy Hanna, az ország primadonnája tudott így a színpadra kerekedni. Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök, volt miniszterelnök, az MSZP volt elnöke, a Demokratikus Koalíció elnöke az őszödi show man egy jelenség. Korunk jelensége, nagy titkok tudója. Most árulkodik – arról is, erről is.
Gondoltam, hogy itt az ideje, hogy kiszedjem belőle mindazt, ami engem érdekelhet. Egy regnáló miniszterelnöktől nem illő megkérdezni, hogy le szokta e vinni a szemetet, papucsot húz e otthon az előszobában. Azt se firtatjuk, hogy miként viselkedik olyan úri társaságokban, mint az európai uniós csúcsokon. Nem beszélhet arról se, amikor Putyinnal ebédel, észreveszi e, hogy Oroszország első embere kibelezi a zsemlét. A héját meg otthagyja.
Engem minden érdekel, ami a fejünk felett történik. Kíváncsi vagyok a politikai elit kulisszatitkaira. Semmi se bosszant jobban, mint amikor a televizóban tűzijátékszerűen durrogtatják a semmitmondó frázisokat. Magyarázkodnak, miközben a kedves kolléga egyszer se vág vissza – Elnök úr bizonyára ballábbal tetszett felkelni. Persze, hogy nem, miért is ne! Nálunk ez nem szokás.
Mostani látogatásakor első felindulásomban rákérdeztem hagyná e magát élve boncolni. Persze jobb lett volna ezt 2006 –ban, de ami késik, az nem múlik. Leülne e a magnóm elé, hogy elmondja mindazt az ő szemszögéből, amit mi megéltünk. Rábólintott. Nem volt valami lelkes, lehet, hogy nem is vette komolyan. Annyira nem, hogy eszébe se jutott elkérni a kérdéseket. Nekem se, hogy előre megfogalmazzam. Minek is. Mi mindannyian megértük, átvészeltük a Gyurcsány korszakot. Ami Medgyesi és Bajnai közé esett.
Félszavakból is meg vagy félreértjük egymást? Gyurcsány sokat szerepelt, sose bújt el az újságírók elől. Talán túl sokat is szerepelt. Ha nem kerestük bloggolt, üzent, üzengetett. Valami mindig volt körülötte. Ráragadt az Öszödi beszéd, a 2006-os zavargások és az egészségügy átalakításának összes bonyodalma. A vizitdíjtól a kórházi széfekig.
Mindegy, ha már kedves Olvasó itt tart – megvette (remélem nem ajándékba tetszett kapni?) a könyvet. Ez nagyon fontos. Tessék szíves lenni akkor át is lapozni, feleslegesen nem dobáljuk ki a pénzt. Ebben a kis kötetben nagyon sok olyannal találkozhat, amelyet már régóta tud, de ha nagyon figyelmes talál olyat is, amiről még sose hallott. Ne tessék akarni, hogy az összes poént lelőjem.
Most majd Gyurcsány Ferencet hallják. Ha minden úgy lenne, ahogy én szeretném akkor Orbán Viktort is kikérdezném. Legyen ez az ajánló levelem (lehet, hogy nem ez a legjobb) a következő kötethez. A mail címem nyilvános szerényen kérem a kritikát és az elismerést egyenlő arányban megosztani. Mindkettőre kíváncsi vevő vagyok.
szantograf.hu
