Szóval az úgy kezdődött, hogy a közvélemény csatárai kíváncsiskodtak. Szerették volna tudni, hogy a választott képviselők mire költik azt a pénzt amiről kedvük szerint rendelkeznek. Mivel közpénzről van szó csak nem lehet titkolózni.
Mi a manó érdekes olvasmány – a legfőbb tanulsága, hogy ezentúl minden képviselő meggondolja hová tegye ezeket a milliókat, ugyanis várhatóan a jövőben ez már nyilvános olvasmány lesz. Annak kell lennie, maradnia.
Úgy bal mind jobb oldalon akadnak furcsa kiadások, olyan költekezések amelyek finoman szólva gyanúsak. Vannak egyesületek szervezetek amelyek szinte mindenkitől kaptak valamicskét.
Ami meg ezt a Herman Ottó síremlékét illeti már is bekerültünk a nemzetközi sajtóba. Osztrák bulvárlapokban is ezen derülnek. Kő, kő hátán – a doktor úr emlékművet állított magának – s természetesen a mestert se kímélik aki háromszoros áron számolt. Helyben se lesz könnyű Kovács doktor úrnak – a perspektíva , hogy ragadványnévként ott lesz, ja a sírköves doki… Magyarázkodni persze lehet, ám a pártérdek mindennél előbbre való. Ilyenkor jobb helyeken a képviselő elnézést kér, hiszen minden mozdulatát a jó szándék és a nagy tudós iránti tisztelet vezérelte ,de sajnos csőbe húzták, de piszkosul és felajánlja a lemondását. Példát mutat és megalapozza a jövőjét. Mert ezzel már is tisztára mossa a nevét, a hírnevét. Ha ezt megteszi megemelem a sapkám – kalapom nincsen.
( Mellékesen, a budapesti sírkertekben nem elég, hogy műszaki dokumentációt kérnek a felállítandó műemlékekről. Kéretik a mester nevét egy rejtett helyen felvésetni a kőre, ez megkönnyíti az adóellenőrök dolgát. Aki végig leltározzák az új köveket s megnézik a megrendelő számláit. Nem is butaság. Ha ez így lenne itt is már ezt a témát régen sutba vágtuk volna.)
szantograf.hu
