A minap az egyik nagyáruház polcai között bukkantam rá a képen látható feliratra. Először, természetesen én is nevettem rajta, sőt, mivel mind élőben mind a neten keresztül társasági lénynek vallom magam, így (v)égtelen késztetést éreztem arra, hogy ezt a humoros képet megosszam másokkal is, melyből kisebb lavina indult el. Így láttam példának okáért egy alkoholos pultot „iskolakezdésre” felirattal promotálni, „minőségi hibás játékokat” és így ünnepekhez közeledvén, mikulás sapkába öltöztetett csokinyuszit…
Ezeken a balul elsült marketingfogásokon persze nevet az ember, de, valahol egy szomorú üzenetet is közvetít a maga 2×2 méterén: mi mindent megkajálunk, a szó mindkét értelmében. Miért mondom ezt? A közelmúltban rengeteg időt töltöttem el a város piacain. Naphosszat jártam a vasgyári és a Búza téri piac standjait, voltam biovásáron, beszélgettem őstermelőkkel, kereskedőkkel. Egy mezőcsáti székhelyű, a dél-borsodi régió vidékfejlesztésével foglalkozó egyesület egyik segítőkész tagján keresztül találkozhattam a megyében élő kézművesek, népművészek elismert, de egyben elfeledett képviselőivel. Bárhova mentem, bárkivel beszélgettem, bármennyi életutat meghallgatva egy közös pontot fedeztem fel: a panaszt. Ezen emberek nagy részének unokája lehetnék. Sokan átélték a háborút, a téeszesítést, és még mindig fonják a kosarakat, hímzik a matyó mintás terítőket vagy kelnek hajnali háromkor, hogy az a zöldség, az a gyümölcs frissen kerüljön reggel a beváráslótáskánkba.
Az idő pénz, szokták mondani, így sokan kényelmi és anyagi megfontolásból vásárolnak bevásárlóközpontokban. Az akciók (mint a másnaposságot gyógyító banán…), és a „mindent megkapunk egy helyen” elv alapján vezérelve. Így fordulhat az elő, hogy többször úgy érünk haza a nagybevásárlásból, hogy csak azt nem vettük meg, amiért elindultunk.
Pedig a piacokon, és a különböző kiskereskedőknél is megkapjuk ugyanazokat a termékeket, ráadásul több helyen olcsóbban, mint a multiknál. A különbség nem csak az árban, hanem az értékben is van. Hiszen nem mindegy, hogy mit eszünk, iszunk. A tudatos vásárlók ereje nem csak a saját, hanem mások érdekeinek szem előtt tartásában is rejlik! Hiszen, ha a vásárlásra szánt pénzünkkel nem a multikat, hanem a kisvállalkozásokat segítjük, máris tettünk egy kis lépést az ország gazdaságának élénkítése érdekében. Sok kicsi pedig sokra megy.
Így december elején, egy nappal Mikulás előtt, a karácsonyi rohamra való felkészülés hevében nem árt egy kicsit elgondolkozni azon, hol is hagyjuk azokat az ajándékokra szánt forintokat. Kiköltekezzük magunkat, többen hitelt felvéve egy bevásárlóközpontban, vagy a szeretet ünnepe szellemében, már a vásárlással örömet szerzünk annak, aki egy életet leélt egy mesterségben, de mára a kutya nem viszi a portékáját.
Néhol a láthatatlan ajándék a legszebb ajándék.
Nagy Attila
