No kérem, elegem van a nyafogásból. A lapokat és az online híreket olvasva, nem is értem, mi történik az emberi fejekben. Ismert és ismeretlen emberek mondanak határozott, lekezelő véleményt a baloldali összefogásról, természetesen kritizálva a pártokat, akiknek eleddig az orruk alá döngölték, nem tudnak egy irányba húzni még a közös cél érdekében sem. S most tessék, itt a közös cél, és itt a fanyalgás ideje. Még Szanyi Tibor, az MSZP harapós embere is képes volt visszafogni zsigeri gyűlöletét legfrissebb nyilatozataiban, de a pórnép, a facebook közönsége, a blogolók, az online újságírás fenegyerekei csak nem nyugszanak. Jó még egyet belerúgni Gyurcsányba, Kunczébe, de Fodorba is. Érdekes, Mesterházy kevés kritikát kap, őt simán elintézik néhány megsemmisítő mondattal.
Nagyon nem értem, hogy miért kell fanyalogni. Megfellebezhetetlen véleményekrepkednek a világhálón, olyan kritikák, amelyeknek nem most van itt az ideje. Ja, félreértés ne essék, nem a jobboldali sajtóról beszélek, hanem arról a kevésről, amelyről azt gondoljuk, nem ott áll. De ezek után joggal tehetem fel a kérdést: hol is áll? Csak nehogy valaki azt a választ adja, hogy középen. Mert olyan sajtó nincs. Szerintem az a lap, amelyik nem vállalja fel hovatartozását, előbb utóbb el is veszíti olvasóit. Persze ez csak az én véleményem.
Tőlem nagyon távol van a gonoszkodás, az embertársaim lekezelése. Talán ezért nem értem, miért gondolják úgy néhányan, hogy mindent jobban tudnak, mindenkinél. Még a politikusoknál is. Akikről azért én is tudom, hogy olyanok, mint a szélkakasok. Arra forognak, amerre a szél fújja őket. Nem is vagyok oda értük, hiszen évtizedekig közelről láttam, nagyítóval néztem őket és tudósítottam lépéseikről. Sokszor még magam is vacilláltam, jó lenne megmondani mi az, amit rosszul tesznek, s szerintem mi lenne a megoldás… ám a megvalósításig soha nem jutottam el. Mert soha nem éreztem feljogosítva magam arra, hogy újságíróként ítélkezzek, tanácsokat osztogassak. Nem ez volt a dolgom.
S ha valaki most azt mondja, a sajtó tükör, igenis oda kell tartani a politikusok és a társadalom elé is, ilyenek vagytok, annak is igazat adok. Viszont ha torz a tükrünk, soha nem fogunk normális képet látni benne.
Nem feladata a sajtónak, hogy hasra essen egy utolsó pillanatban tető alá hozott megegyezéstől, de az sem, hogy fanyalgásával befolyásolja a közvéleményt.
Szerintem ami most itt folyik, az sima szereptévesztés. Igen, sajtószabadság van, igen, a vélemény is szabad. Viszont ne feledjük, a hír szent. S most az a hír, akár tetszik valakinek, akár nem, hogy megnőtt az esély a baloldali összefogással a kormány leváltására.
