Janpi bohóc komoly ember, polgári nevén Nagy István született Miskolci lakos, most Alacskán lakik.
Vasárnap délelőtt egy avasi iskolában vállalt egy egyszerű fellépést. Noha egyórás önálló műsora van, ezt nem kérték. Lufit fújt, s hajtogatott meg ugye megtáncoltatta a gyerekeket és a felnőtteket. Az összes meghívottat. Könnyű dolga volt neki kellett a jó hangulatot megteremteni és ehhez más se kellett mind, hogy mindenkiből bohócot csináljon. Sikerült neki, mindenki jól, pompásan szórakozott. Sok ilyen fellépésről, meghívásról álmodik. Mert egy tisztességes bohócnak is kell a megélhetés. Mert ha az ő jókedve is elszáll a miénk is oda lesz. Becsüljük meg őket.
Kérdezem mit szól a kollégákhoz – melyikhez – mondom amelyik azon a plakáton szerepel a politikusok társaságában.
Ja kérem az nem bohóc. Az csak beöltözött. Látszik rajta. Nem is annyira piros az orra. Meg ilyet egy mester nem tenne. A cirkusz és a politika rokonszakma. A szórakoztatásról szól mindkettő. Pontosabban a kollégák kevesebb humort alkalmaznak. Ők inkább csak velünk szórakoznak. Az igazi bohóc, mint én, Janpi egyszerű
jókedv szolgáltató iparos. Sajnos sok köztünk a botcsinálta, akin még szánakozni se érdemes nem hogy mosolyogni.
Ha bohócra, ha igazira van szüksége hívja Janpít. Óriásplakátra nem megy.
szantograf.hu
