Túl vagyok az elsőn – én kis kertészlegény vagyok locsolkodni járok… így kezdem vagy hatvan éve. S mindig bejön. Első volt ma a feleségem majd megyek a mamámhoz aki már nagyon várhat.
Ilyenkor jut eszembe, hogy amíg élt apám 1962-ig, együtt mentünk. Pontos menetrend szerint haladtunk a családban. Mivel egyedüli fiú voltam egész napos volt a program. A Galambosi és a Gál lányok előkelő helyen szerepeltek a listán. No meg volt egy két fiatal hölgy ahová szívesen mentem volna, rózsavizem is volt, de a bátorságom hiányzott.
Majd eljött az idő úgy 13 évesen, hogy apám nélkül, egyedül vagy a haverokkal kellett bejárnom a várost. Említésre méltó, hogy az első alkalommal 85 forint gyűlt össze ám a következő évben – már jobban élhetünk – majdnem 400 jött össze. Óriási összeg volt. Máig is tudom, ki adott egy húszast. A házban ahol laktunk sok helyen már nagyon vártak. Előző nap tisztáztuk, hogy mikor menjek. Az átlag 5 forint volt és ugye sok kicsi sokra megy szépen gyarapodtam. Délután már úgy kellett locsolnom, hogy a kisujjammal visszafogtam a szagos vizet.
Egyébként volt egy illatszer, ott ahol később tévészalon majd most Telekom bolt lett.Ott szereztem be a muníciót , egy nyuszis üveg, menet közben is után tölthető mint a vadászgépek 8 forintba kerülhetett.
Megjegyzem, sehol nem csapták rám az ajtót. Ahol beengedtek ott megkínáltak. Demizsonos bor volt az asztal alatt de maradtam a Bambinál, a pénz csak ráadás volt, csokitojást, nyuszit illő volt adni. Az asztalok terítve voltak olyan hidegtálas kompozícióba. Megjegyzem mobil ugye nem volt, mamám otthon telefonügyeletet tartott, s időnként lekérdeztem, hívtak e valahonnan.
Voltak ugyanis lányos papák mamák akik mutyiban lecsekkolták megyek e és mikorra érek oda. Szép nap volt.
Ja ma még az unokámat kísérem vagy Ő engem. Együtt megyünk. Amíg csak tehetjük. Kereskedelmi szakközép iskolába jár, üzletember lesz, már pontos üzleti terve van erre a napra. Remélem teljesül mert ha nem nekem majd tőkét emelni.
