A nyakkendő kötésével mindig is hadilábon álltam. Sokszor megmutatták meg is kötöm ha nagyon muszáj, de nem ez az erősségem. Talán azért mert az első öltönyömhöz amit úgy 12 esztendősen kaphattam a Bajcsy Zsilinszky úti Tünde gyermekruházatiban még gumisat adtak. Mise egyszerűbb egy ilyen, csak hátul össze kell pattintani. Megjegyzem – korábban a rendőröknek is volt rendszeresítve. Kár tagadni, jól emlékszem, megfigyeltem.
Vannak jó barátaim akik mesterei a nyakkendő hurkolásnak. Ki is használom a lehetőséget a szívességüket, egyszerre többet adok nekik előkészítésre. Tehát a mostani ruhatáramban ezek készen állnak a bevetésre, kilazítva, már csak be kell élesíteni, meghúzni ha szükség van rá.
Különben tetszenek nekem a szép nyakkendők. A hosszúak és a nagy csomósak. Volt egy kedves terjesztő kollégám, aki arról volt híres, hogy a polójához is felvette viszont nyúlfarknyiakat hordott. Horn Gyula és Medgyessi Péternek jó nyakkendői voltak és szépen voltak csomózva. Egyszer rákérdeztem – Horn elmondta, sose vett még, csak a felesége szerzi be.
Szeretem azokat a rendezvényeket ahol elnézik a nyakkendőtlenséget. Fárasztó viselet, fojtogató. A mostani kormányzat valahogyan lazább ebből a szempontból, a protokoll szabályokat felrúgva a nyitott ing gallért részesítik előnyben.
Nos ha valaki szeretné megtanulni a helyes kötést a fenti ábra alapján gyakorolhatja. Nem is szép dolog ha ezt egy férfi nem tudja. Legalább annyira fontos mint egy két szalontánc elsajátítása az életben. Halkan – nálam ez is annyira megy mint a nyakkendő csomózás. Hiába tudom az összes kombinációt valahogyan mégis kicsire sikerül a csomó – amikor a nagyot szeretem – vagy összehúzáskor nem elég hosszú – vagy ami még rosszabb a rövidebb rész kerül előre.
