Egy belvárosi dufart – Széchenyi út 33. – a senki földje ?

A miskolciak ránézésre felismerik.

A volt nevezetes szálloda udvara. Majd itt volt az Avasi kávéház. Az utolsó igazi valódi kávéház Miskolcon. A megnevezés klasszikus értelmében. Ahol a főúr főúr volt, ahol a nyugdíjasok és egyéb léhűtők egy szimpla, s egy ingyen pohár víz mellett félnapig is ücsöröghettek. Nem lettek kinézve, kidobva, szemmel verve. Na szóval ennek az épületnek látható a kapualja. Méreteiben monumentális. lehetne akár egy második Sötét kapu.

A hajdani kávéház majd ki tudja mi, a söröző kerthelyisége lebontva. Nem volt nagy ellenállás, örültek is a szanálásnak, a bolt már nem ment csak döcögött. Elmúlt az idő amikor ott egymást érték a kapatos vendégek.

Az udvar az ott lakók örömére ma is egy nagy ingyen parkoló. Tescos árufeltöltős, engedélyes és rokikártyás kocsik megállóhelye. Valamikor tervezték, hogy egy mágneskártyás vagy távirányítós sorompót szerelnek ide. Megakadályozva a jogosulatlan beállást. Ki is festették a kapualjat.  Ám mára már ilyen mint a képen is látható.

Érdemes lenne szabályozni az ottani parkolást már csak azért is mert normál körülmények között arra az útszakaszra tilos a behajtás.

A hatalmas udvart is lehetne rendezni valamiképpen, hogy ne mutasson olyan elhanyagolt képet.

Ezt valamikor nagy dérrel dúrral megkezdték. Lebontották a lakók kamráit, garázsait, egybenyitották a telkeket majd minden annyiban maradt. Így lett a platz senki földje.