Tudom csúnya, rossz poén. Az erős, stabil jobb oldal legnagyobb ellenfele összeomlóban van. A Jókai utcában, a párt impozáns székházában megkezdődött a végjáték. Bennfentesek szerint olyan a hangulat amilyen a vezér berlini bunkerében lehetett az utolsó napokban. Sok pofont kaptak, a Simon ügy már csak egy csepp volt a pohárban. A választások eredménye kódolt volt. S ahogyan az MSZP gyengült úgy szivárogtak a helyére a baloldalinak mondott pártalakulatok. Ráadásul ezek is innen szívták el a szimpatizánsokat. Könnyű összegezni az előzményeket és a fejleményeket. Egy kis rosszindulattal azt mondhatom, hogy ezt a pártot idáig a nyugdíjasok tolták. Azok akiknek a biológia órája már siet. Nekik sosem tetszett a párt meggondolatlan fiatalítása. A sok ismeretlen a semmiből felbukkanó vezetők nem voltak képesek hatni a választókra. Az ifjú titánok se tudták felmérni a tehetségüket.
S ami a legszörnyűbb, hogy a szimpatizánsaik egyre másra szembesültek a tényekkel – a baloldali liberalizmus végtelenített és álszent toleranciája elfogadhatatlanná vált. Ezt nagyon ügyesen lovagolta meg a Jobbik. Bár a megoldást ők sem képesek szalonképesen megfogalmazni, a baloldal még a probléma kibeszéléséig se jutott el. Az MSZP a második Orbán kormány idején mint a szalámi szeletekre hullott. Ez a párt struktúrájában nem volt kormányzóképes, ellenzékben pedig már nem voltak annyira vonzóak, hogy őszinte támogatókat toborozzanak.
Nem is értem, miért van még szükség a pártok bal és jobboldali felosztására. Hiszen a klasszikus szerepek már régen felcserélődtek, összekeveredtek. Az ideológiai frázisok senkire nem hatnak, a gazdaság gördülékenysége a meghatározó a párt választásánál. Eluralkodott a marxiszmus , most tényleg a lét , a jó vagy a rossz lét – vagy talán a” lé” határozza meg a tudatot.
Mesterházi kivonult a párt éléről és feladta a frakció vezetését. Bal kézzel, mert balkezes aláfirkantotta a döntését. Higgyék el nem volt neki könnyű döntés, egy másodhegedűs ellenzéki párt elnökeként is jól el lehetne vegetálni. S most a fekete Audiból is ki kell szállni, s fájó szívvel adhatja le a slusszkulcsot.
Vajon ki követi a sorban. Vonzó lehet e még az ő funkciója ?
A volt sajtószóvivő hölgyre sokan tippelnek. Csinos, kedves felvágott nyelvű, gyorsan reagál a kollégák kérdéseire és jól. Mosolygós. A többség még is a régi nagy öregeket várja vissza. Ebben a vert helyzetben egy pufajkás Horn Gyula képességű vezetőre lenne szükség. Őt Orbán Viktor is nagyra tartotta és tisztelte.
Jósolni nem érdemes, de most jön el a DK ideje. Gyurcsány Ferenc – mondogatják – ügyesen bábozik. A kulisszák mögött már szervezkedik. Ha ez igaz, akkor őszre feláll a baloldal, összenő ami összetartozik. Bajnai, Gyurcsány és az MSZP együtt lesz, még a nagy Schmukot is bevehetik a társulatba.
Ha csak a ringben rá nem számolnak a szocialistákra. Most éppen hétnél tartanak, ha nem állnak fel gyorsan már akár fekve is maradhatnak. S ezt a kormányzó párti koalíció se tartaná szerencsésnek. Minden demokráciában szükséges egy hiteles, szociális érzékenységű váltópárt.
