Még kapható néhány darab a karácsonyra megjelent könyvemből. Aki még nem olvasta, a hatvanas, hetvenes évek Balatonaligai pártüdülőjének egyszerű hétköznapjairól szól. Gyerekfejjel, gyerekszemmel láttam amit láttam, majd mostanában, tavaly nyáron ismét elmentem oda egy kis szellemidézésre. Közben előszedtem a régi archív fotókat is a fennmaradtak.
Mint itt látható Takács Mari, aki egy ország ismerőse volt. Az első kedvenc televíziós bemondónő aki korán elhunyt. Sokan már nem emlékeznek arra, hogy a műsorokat még felkonferálták, bemondták. A képen a kisfiú kedven unokaöcsém Kolozs András és a kislány Takács Mari lánya. Az előzményekről – Marika ott ebédelt a férjével az Aliga I. éttermében s megkértem egy közös fotózásra.
Ez a kép akkoriban olyan sikert aratott, hogy e nélkül sehová se mentem. Büszke lehettem rá. A vidéki nézők körében egy bemondó valóságos sztár – mai trend szerint celeb – volt.
