Igen , a bankok tisztességtelenül jártak el amikor a forintot svájci frank címén tetemes költségekkel adták el. Nos, az egész história egy végtelen szappanopera. A szereplők sírnak rínak, rosszabb esetben már hajléktalanok az illetékesek meg egyre hajtogatják, megoldjuk, helyre tesszük és senkit nem hagyunk cserben.
A szándék szép és jól hangzik. A valóság viszont elszomorító. Mindig mindenkor még valamilyen döntésre kell várni. Közben a félmegoldások, a banki oda vissza mutogatások következményeként családok hullnak szét.
Könnyen papolok. Jómagam is sántikáltam egy komolya devizahitelben és idős mamám segítségével sikerült csak megszakítanom ezt a szörnyű kapcsolatot a nagyra tisztelt bankommal. Akkor amikor már az induló részletem a háromszorosára duzzadt, viszont még mindig nem apadt a kölcsönöm.
Természetesen nem mindenki ilyen szerencsés. Most viszont ha a kúria kiböki az igazságot, úgy hiszem nekem is járna a többlet költségből valami vissza. Még akkor is ha mindannyian tudtuk mit írunk alá a közjegyző előtt a hitel felvételekor. Emlékszem egy nyolcvan oldalas paksamétát kellett leszignóznom. A franc se olvasta át, örültem, hogy adják a lóvét. Meg egyébként is ki merné megkérdőjelezni annak a banknak a tisztességét amelyikkel már negyven éve együtt élek jóban rosszban.
Most született egy egyedi döntés – a felperes hitelező javára. Csak a bíróság részéről azt is kimondták, ez nem lehet precedens. Tehát nem szeretnék ha a hozzám hasonló fazonok ezen a jogcímen kezdenének el követelőzni előzetesen és utólagosan a pénz intézményekben.
Hogy mi van most ? Ki tudja. A családban van még egy devizahiteles – hat éve vette a kocsiját, s közben már háromszor fizette ki az akkori vételárat, de még 3 millióval sáros. Persze a kocsi már lassan csak kerti virágtartó lesz, de a havi csekkel még frissek ropogósak. Még három évig fizethet, emlékül a rozsdás rendszámos vasért.
