Szántó István: Isten szabadságra ment
„Auschwitz után verset írni barbárság” – szól az ismert mondat Adornotól. A holokauszt művészi feldolgozhatatlanságának problémája nem újkeletű, és rengeteg továbbgondolandó kérdést rejt magában. Ha a művészet célja a gyönyörködtetés, hogyan lelhetjük örömünket olyan szövegekben, melyek emberek szenvedését és halálát mutatják be. Miközben az is igaz, hogy valamilyen módon mégis hírt kell adni az ábrázolhatatlanról, annak ellenére, hogy nyelvünk, melyek korábbi jelentésekkel terhelt szavakat használ, nem alkalmas a pontos leírásra.
A holokauszt-irodalom legelső jelentős szövegei így lettek a túlélők vallomásai, beszámolói, gondoljunk csak Primo Levi, Jorge Semprun vagy Tadeusz Borowski munkáira.
Viszont ha úgy volna, hogy a holokausztot hitelesen csak a túlélők képesek bemutatni, akkor néhány év múlva a holokauszt-művészet eltűnne. Ez súlyos veszteség lenne egy ilyen történelmi esemény esetében, melynél nagyon fontos, hogy az utódok is tudomást szerezzenek róla.
Szántó István könyve a szemtanú hitelességével számol be a történtekről, hol az édesanya, hol a fiú szemszögéből. Tehát egyrészről olvashatjuk Guttmann Jolika visszaemlékezéseit arról, hogy hogyan hurcolták el őt és a teljes családját 1944-ben Hernádvécséről, hogyan tudtak életben maradni a táborban, túléve a kegyetlenkedéseket, a kínzásokat, a betegségeket, a mellettük elpusztuló ismerősöket, és a biztos pusztulás rémét.
Másrészt olvashatjuk a fiú, Szántó István emlékeit arról, hogy hogyan beszélt neki az édesanyja gyerekkorában a történtekről, és abból ő ma, túl a hatvanon mire emlékszik. Szokatlan módon ugyanis édesanyja valamiféle zsigeri ösztönnel kibeszélte magából a történteket, melyek így fia hétköznapi életének részévé váltak.
Megtudhatjuk továbbá, miként élte át Szántó István a haláltábor kiváltotta szorongást, a második generáció traumáját. E lelki állapot megjelenítésére igen kevés példát tudnánk felsorolni a magyar holokauszt-irodalomból.
Szántó István: Isten szabadságra ment, Ab Ovo Kiadó, 2014
Jolsvai Júlia
