Egy biztos, ezekben a nagy áruházakban sokkal több a biztonsági őr mint az eladó. Ha éppen keresünk valamit vagy érdeklödnénk egy-egy termékről legfeljebb egy úgynevezett árufeltöltőre találunk. Ők is készségesek ám nem a standjukon túl már kevésbé tájékozottak.
A minap két személyes élményem is volt ebben a bevásárló hodályban. A pénztárnál sorakozva arra lettem figyelmes, hogy egy biztonsági őr , enyhe terpeszben, és összekulcsolt kézzel fixirozza a sort. Nem olyan diszkréten hanem olyan felvigyázó pózban. Mit tesz ilyenkor a vásárló, zsínórban átnézem a kosaramat , kitettem e mindent a gumiszalagra. Ellenőrzöm lemértem e mindent, stímmel a petrezselyem csokrok száma a blokkal és még a zsebemben is kutakodom. Hátha valami becsúszott oda. Megnyugszom, hiszen a nálam lévő rágógumi csomagja félbe bontott, de ha nagyon szükséges tudom igazolni nem új szerzemény. Lezajlik a blokkolás , a pénztáros hölgy is izzad – mondja ez az első napja. Megnyugszom, akkor nem is engem akartak kipécézni….
Majd a kasszás telefonál – bejelenti, nagyobb értékű vásárlás történt. Kérdezném, hová tetszett csörögni, kit kellett informálni , hogy három karácsonyi ajándéknak szánt drága wiskivel gazdagodtam. Kiderül, belső utasítás a pénztárosoknak – hogy ha a vásárló 100 ezernél többet költ, azonnal jelenteni kell. Egyelőre csak a házon belüli rendelet, nem az adóhivatalnak és nem a gazdasági rendőrségnek. Csak úgy, biztos ami biztos. És nem kértek hozzá semmilyen igazolványt, megelégedtek a bankkártyával ami ugye mindennél szigórúbb számadású.
