Elszoktunk a palackostól és a képen látható sparhet vagy a rezsó se lenne a kedvünkre. Szokás azt mondani, hogy csak télen a fűtési szezonban lehet gondunk. Ez már régen nem igaz a közétkeztetés és a családi konyhák zöme is teljesen gázosítva van.
Ám ha mégis gubanc lenne – akkor elő kotorhatjuk a régi konyhai tűzhelyeket. Nekünk még egy igazi Salgó márkájú volt a Széchenyi úti lakásunk első emeletén. Ez volt a téli nyári konyhánk büszkesége, s mellette a három lapos gáztűzhely. Az a régi FÉG-es ami olyan légiesen karcsú volt. A földgázra való átálláskor ezek a légiesen könnyű egyszerű és biztonsági termosztát nélküli készülékek mentek a MÉH telepre.
A sparhet, maga volt a csoda a fűtetlen konyhában. Nemcsak főzni lehetett rajta de meleget is árasztott télen. A platnin meg meg lehetett pirítóst csinálni vagy lángost sütni amit fokhagymás olajjal be lehetett kenni. Hozzá forró citromos tea és fekete retek, mert ugye akkoriban a paradicsom télen még a tévében se volt.
Apró hátránya volt ennek a négylábú csodaszerkezetnek, hogy a pincéből kellett hozzá cíhölni a csutkát és a fát. Ráadásul nekem még vasporral is le kellett ápolni a tetejét. Most persze sokan kérdezik, hogy mi a fene lehetett az a vaspor. Ha érdekel utána nézek. Ma már hiába keresné a háztartási boltokban.
