Bár minden héten kapok egy két jó ötletet, hogy mi légyen a szokásos retro témám az Északban, mégis a legtöbbször magamra hagyatkozom. Ha ugyanis valamire rácuppanok nehéz eltéríteni.
Így a héten , mivel a bíróságon jártam, döntöttem, ezt énekelem majd meg. No meg a privát ügyemet hanem magát az Igazság palotáját. Figyelem a héten ez jön majd – a Dózsa György utcai nagy épület amelyben már mindannyian megfordultunk néhányszor. Ahogyan mondani szokás mindenkinek lehet ott egy téglája. Nem beépítettre gondolok.
S ha már a cuppanásról esett szó – elárulom gyűjtöm a sramli zenét , a volkmuzikos számokat. A kocsimban, ha bírják ha nem nálam ezek az osztrák német múlatós lemezek pörögnek. Nem tehetek róla , elfajzott az ízlésem, burgenlandi őseim – apai nagyatyám Böröndi -génjeimben maradhatott valami utánuk. Nos, a die Jungen Zillertaler lemez az egyik kedvencen. Amiben van egy Maria tanenzpufenzfapen – tétel. S tegnap eglé németes társaságba vetődtem, közösen próbáltuk megfejteni, vajon mit énekelhetnek ebben a számban. Örömmel jelentem a hazai Sramlikings is tudhatja – a fenyőtobozt kapkodják – ebben a zpupenes slágerben. Ám hogy megértsék vagy hússzor kellett bejátszanom,. Éjszaka is ez zsongott a fülemben. Persze nem csak nekem , derült ki reggelre.
A kép a miskolci bíróság ablakából lett lekapva. Lesifoto.
Tokaj
