Na szóval nőtt az adrenalin szintem. S csak magamat hibáztathatom, hiszen régóta tudom aki a kisbetűs részeket nem tanulmányozza át pórul járhat mint jómagam is néhányszor. Mind mindenki úgy a közjegyzőnél mint a csokipapírokon lusta vagyok szemüveggel böngészni a mikrofilmre írott tudnivalókat.
Íme a következmény. Nemrégiben vettem egy pár apróságot a Lidlben. Megleptek, cserébe adtak mindannyiszor egy ezer forintosnak látszó vásárlási utalványt. Annyira pénzszerű, hogy szaga sincs, de benne van a fémjel. Szinte ropognak mint a húsz ezresek. Összegyűjtöttem három ezret, rosszabb napokra. Vasárnap, pardon szombaton – vasárnap már nem boltocskázunk – abban a tudatban álltam ki a sort a tehermentesítő út melletti Lidlben, hogy levásárlom a három ezrest. Kiröhögtek a pénztárnál. Nem tud olvasni? Ott van az utalvány alján, hogy csak a megadott időben váltják be. Szóval kaptam a buksimra, miközben mögöttem már bosszúsan sürgettek, kopjak le a játék pénzecskémmel.
Oké. Kölcsönösségi alapon nem is vettem semmit. Mentettem a menthető, a százast érő kosarat kitoltam, a gumiszalagon tornyosuló árut meg rájuk hagytam. Majd átmentem a szomszédos Aldiba. Ott még nem vertek át.
Különben igazuk is lehet. Lehetne. Csak azt nem értem, hogy a lényeget, a beváltás pontos időpontját miért nem tüntették fel normálisan. Na miért is? Mert ugye akkor mindenki élt volna a kedvezménnyel. S akkor micsoda csődület támadhatott volna. A játékpénzem bukta, de sebaj, a az apró betűs részeket továbbra se olvasom el. csak a szemem, meg az idegeimet rontanám .
Közben még gondolkodtam – mi lesz ha a magyar jegybank megirigyli tőlük ezt a turpiságot. Szabadalmaztatja az ötletet.S nyomnak olyan papírpénzt amelyeknek a sarkában ott lesz – csak akkor érvényes, ha majd szólunk. Most. Uccu vásárolni….
