A foci nemzeti sport. Már bánom, hogy leragadtam az asztali tenisznél. Ott is a sportpályafutásom végén játékvezetőként szorgoskodtam. Elmondhatom Miskolcon a mostani Vigadó nagytermében egy Bíró József emlékversenyen még Faházy Jánosnak is vezettem meccset. Néztem, bambultam, elkápráztatott, szinte elfelejtkeztem számolni. Különösen amikor feladta a leckét és egy beejtett labdára ráfutva felugrott az asztalra. S így adta vissza. Na Pityu, ilyet még nem láttam. Máig se tudom, hogy miként döntöttem. A lényeg Jani laposra verte az ellenfelét és kezet rázhattunk. A labdát eltehettem emlékbe.
A játékvezetői igazolvány meg kincset ért. Többet mint az újságírói. Minden diósgyőri meccsen ott lehettem ingyen. Köpködhettem a pirított szotyolát a népkerti lelátón is. Majd rájöttem nem igazán vagyok csapatjátékos , az egyéni sportok inkább kedvemre valók.
Találós kérdés – a fenti archív képről ki hiányzik? Na nekem már senki, de akkoriban kinek kellett volna még ott szurkolni.
Tokaj
