Mindig röstellem, hogy nem értek a focihoz. Viszont imádom. Kora gyerekkoromtól szerettem a labdát rúgni. Ha tehettük mást se csináltuk. Ráadásul olyan volt a pálya, hogy szöglet, berúgás, pályaelhagyás nem létezett. Minden menet vérre ment. Szó szerint. Vitáink voltak, bírót nem alkalmaztunk s időnként meg nem engedett cselhez is folyamodtunk. Jártam meccsekre is mígnem meguntam, hogy a hátamat szotyolával köpködik, csúnyákat kiabálnak s még verekednek is. Nemcsak a pályán. Mivel asztalitenisz játékvezetői igazolványom is volt így a baráti köröm is velem tartott mert ingyen jegyet is kaphattunk. Ám ennek már vége. Rájöttem fotelből kellemesebb a látvány. Ott még azon is lehet filozofálni, miért csak egy labdát adnak ennyi embernek. Ha legalább kettő jutna a 22 játékosnak kevésbé gyilkolnák egymást.
Hogy Blatter lemondása borítékolva volt az tuti. Ehhez már bekészítettem a képeket is ,de elnök úr megelőzött. Tegnapelőtt szűk körben hangoztattam, hogy szerintem Ő se ússza meg szárazon. Nyilvánvaló, hogy bizonyos, tehetős országok kilóra veszik meg a döntéshozókat. Kizárt, hogy Blatter erről nem tudott vagy nem akarta észrevenni. Elképzelhető, hogy nem volt ereje visszafogni a társait, de akkor kiállhatott volna a nyilvánosság elé ez ügyben.
Különben mindenki tudja a fociban pénz van. Persze nem mindenkinek, de nagyon sokan jól megélnek belőle. A foci már régen nem sport, legalábbis annyiban nem mint a római rabszolgák viadala az oroszlánokkal. Egyszerű népszórakoztató cirkusz, izgalmas látványosság ami erősítheti a közösségi szellemet.
S ami még inkább biztos – Blatter utódja se lesz képes az üzleti szellemet elűzni a Fifa vezetéséből. Kár is erőlködni.
