Lassan meghasonulok. Nagy, s jogos a dilemma. Miközben sajnálom a szerencsétlen menekülteket, s szívem szerint mélységesen együttérzek velük, eszem szerint a drótkerítésen túlra mar egyet se engednek. Jozanul mérlegelve a kormányfő igazságát nem lehet kétségbe vonni.Barikad kell ami megakadályozza, hogy az a napi három ezer messziről jött ember beszivárog jon hozzánk. Belegondolni is szörnyű a helyzetükben, de nyilvánvaló, hogy valakik lelketlenul feltuzeltek, felheccelték a szerencsétleneket. Elhitették velük, hogy nálunk a Kerites is kolbászból van. S lám most szembesülnek majd, hogy nem igaz. Itt is szögesdrótbol fonjak.
Tudomasul kell venni, hogy a multikulturális különbségek miatt a keleti es az afrikai emberek ha akarnának se képesek a beilleszkedésre. S ami meg nyomósabban erv a befogadásuk ellen, hogy az ország anyagi teherbíró képessége sincs szinkronban egy ilyen teherrel.
Jo az otlet, hogy a kiindulási ponton kellene a menekülteket visszafogni es a lelketlen ember csempészeket elfogni. Hajókat meg el kell kobozni. Különben ha Europa tétlenül szemléli az újkori népvándorlások , sőt meg karitatív módon elő is segíti ki szorulunk a kontinensről. A demográfiai számítások szerint mar egyébként is rosszul áll a szenank. Meg önmagunk reprodukalasara se vagyunk képesek . S akkor olyan finoman fogalmaztam, hogy csak na….
