Na ez mi lehet? A miskolci Zsarnain fedeztem fel, egy kicsit rozsdás, de még használható lenne. Szerintem a magam korosztálya már tudja, s tudja, de a neve csak nem jut eszébe. Nekem se. Talán sámfa, no de vasból csak nem. Egy biztos a suszterok egyik legfontosabb szerszáma, eszköze ez az érdekes formájú valami.
Nekem két jó suszterom volt. Mindkettő a Kazinczy utcában dolgozott . Az egyik mester a Pece híd mellett a másik a Feid rádiósbolt szomszédságában. Mindkettő sötét csiriz és bőr szagú műhely volt. Egyforma trehányság, széthajigált , kitaposott lábbelik és minden fajta csoda szerszámok a kis asztalon. Érdekes módon a suszterok alacsonyan ültek, s alacsony asztalon dolgoztak.
Ha új cipőt kaptam, mert ilyen is megesett, első utam hozzájuk vezetett. Azonnal megvettem a hozzá való spicc vasat és rögtön felrakattam. Darabonként ötven fillérért. Nagy könnyelműen már az újban sétáltam el a műhelyig. Persze nagyon vigyáztam, hogy a sarkam ne érje a flasztert, s ne kopjon a bőr. Ott kényelmesen levettem, egyenként és elnéztem, miként dolgoznak a segédek. Az én lábbelimet is ezeken a vasakon kalapálták. Valójában minden cipőt ezen javítottak.
Emlékszem a talpbőrt késsel vágták ki. Manapság ezeket készen árulják. Átható, kábítószagú Palma ragasztót használtak s kis faszögekkel erősítették meg a felsőrészt. A segédek a faszögeket a szájukból szedték elő, s egyszerre hármat is bevettek, hogy minden kéznél legyen. Megtörtént, hogy a nagy igyekezetben egyet egyet lenyeltek vagy kiejtettek a vastag bőrkötényükre. A súrcra, ami könnyen megleltek. Mindegyikőjük asztala fölött egy erős 25 wattos szemfárasztó izzó lógott s hangosan szólt a rádiójuk.
Végül a Zsarnain ezer forintért vehettem volna meg ezt a vasat. Kedvem is lett volna, sőt az árus még utánam is szólt – mennyiért szeretném. Mégse hoztam el. Ha mégis , bevittem volna az egyik ilyen áruházi gyors szervizbe. Kíváncsiságból, hogy tudják e, hogy mire szolgáltak ezek a remekművek.
