Szóval úgy kezdődött, hogy ma hétfőn úgy tíz óra tájban megálltam a Damjanich utcában a járdán. Sürgős telefon miatt. Előttem mellettem méteres hely volt, ám a képen látható úr ereje teljében elkezdte rugdosni a kocsim elejét. Tiszta szívből, jólesően. Pillanatokra leblokkoltam. Bár sok mindent megértem már a közúton, de ez most olyan váratlan és fura volt. Nem is biztos, hogy velem volt baja, hanem a világgal. Rúgott amíg hagytam, kiszálltam és kérdőre vonta mire elkezdett menekülni. Arra nem számított, hogy hangerőben még verhetetlen vagyok. Végigszaladt a szatyrával a Damjanich utcán s leült a képen látható busz megállóban. Mint aki jól végezte a dolgát. Lefotóztam mert tudtam, nem várja meg a rendőröket. Tehát aki felismeri segíthet abban, hogy garázdaság miatt felelősségre vonhassák.
Jöttek a rendőrök, de már hiába. A kép nekik nem volt ismerős. Mutattam a városi rendészeti járőröknek, de ők meg azzal kezdték: megfogják, de nekem kell feljelenteni. Ebben megalkudtunk, csak mire az egyezség létrejött már az úttörőház felé szaladt.
A képek mobillal készültek. Az utolsónál már felpattant , hogy megüssön, látszik a mozdulatán. Kedvem lett volna helyrebillenteni miután észleltem, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban. Ám ez a tény egyben józanságra is intett. Jutalom a nyomravezetőnek. Már csak azért is mert az ilyenek holnap ismét támadhatnak. Bárkire, aki nem tetszik vagy szúrósan néz rá.
